A hazai kötvényalapok esetében első ránézésre azt mondhatnánk, hogy könnyű éven vagyunk túl, hiszen a 2009-es hozamok esetében nem volt ritka a 20 százalék sem, azonban a helyzet ennyire nem volt egyszerű. Az alapkezelőkön nagy volt a nyomás, hiszen a múlt évben a válság miatt nem nagyon tudták a szereplők a referenciaindexeket felülteljesíteni, az évek óta tartó folyamatos tőkekivonás pedig még inkább borzolta a kedélyeket.

Az év első felében nem volt szerencsés a környezet, jól mutatja ezt, hogy a részvénypiacokhoz hasonlóan a kötvényárfolyamok is zuhantak, a kockázatkerülés ugyanis elképesztő méreteket öltött. A magas államadósság nem csak a forint árfolyamát rengette meg, hanem a csődkockázatok emelkedésén keresztül az egekbe szökött a befektetők által elvárt kockázati prémium is. Viszonylag jól látszik, hogy a hosszabb futamidőket lefedő referenciaindexek mennyire elváltak a rövid társaiktól, a 2009 elején megfigyelhető dupla alj pedig korábban nem látott helyzetet eredményezett a hazai piacon.

A márciusban kibontakozó enyhülés viszont jótékonyan hatott mind a tőke-, mind a pénzpiacokra, a hihetetlen mélységbe csökkenő alapkamatok segítségével elképesztő likviditás szakadt a piacra, ami a pánik elmúltával azonnal utat keresett magának. A kockázatvállalási hajlandóság emelkedése minden eszközosztályra jótékonyan hatott,a kötvényektől kezdve, a részvények és még a nyersanyagok is profitálni tudtak a kedvező hangulatból.

Mi sem bizonyítja jobban az eseményeket, mint a hazai referenciahozam-görbe alakulása. Az év elején még azt láthattuk, hogy felfelé kúszott a hozamgörbe, az év közepén pedig már gyakorlatilag vízszintes hozamgörbét kaptunk, régiós összehasonlításban meglehetősen magasan. A külső környezet támogatása mellett viszont tér nyílt a jegybanki alapkamat csökkentésére, 2009 júliusának végén egy 100 bázispontos vágásra került sor, az év eleji 10 százalékhoz képest pedig az év végére 6.25 százalékig csökkent az alapkamat. A fordított összefüggés a hozamok és az árfolyam között egyedi lehetőséget teremtett, a hozamgörbe alakulását legjobban megtippelő szereplők pedig kifejezetten impresszív hozammal örvendeztethették meg a befektetőket.

Évekig a kötvényalapok felé sem néztünk

A kötvényalapok mezőnye nem sokat változott az elmúlt egy évben, a 2008-as listában elöl szereplő, tehát nagyobb kezelt vagyonnal szerepelő alapok most is az álbolyban foglaltak helyet. Az egyedüli meglepetést a hosszú kötvényalapoknál az Aegon okozhatta, hiszen 2009-ben magasan ő vezette a nettó eszközérték rangsort.

Meg kell jegyeznünk, hogy ez egy technikai tényezőnek volt köszönhető, augusztus végén ugyanis egy 55 milliárd forintos tőkebeáramlást regisztrálhattunk, ami az Aegon Biztosító és Alapkezelő közötti tranzakció eredménye volt. Egyszerűen a korábban megvásárolt pakkot a biztosító az alapkezelőhöz allokálta, a közvetlen kötvénykitettségét befektetési jegyre váltva. Az intézményi tranzakció miatt nem csak a rövid, hanem a hosszú kötvényalapok piaci is kettéhasadt, azonban ez kevésbé számít utóbbi alapok esetében, hiszen számos alapkezelő van, ami a feltörekvők táborát gyarapítja.

Természetesen a hazai kötvényalapokban kezelt vagyonra is komoly hatással volt az Aegon tranzakciója, az ábrán is nagyon jól látszik, hogy egyik napról a másikra ugrott meg a kezelt vagyon. A folyamatok jobb megértése végett néztük a vagyon alakulását 2006 végétől. Jól látható, hogy a 2007 végi csúcs után ereszkedésnek indult a vagyon, a tőkekivonásoknak és veszteségeknek köszönhetően 2009 elejére a vagyon 120 milliárd forint környékére esett le, miközben a 2007-es csúcs közel volt a 350 milliárd forinthoz. Az ábráról az is leolvasható, hogy csak későn észleltek a befektetők, a BAMOSZ adataiból is kiderült, hogy elsőként a kamatcsökkentések hatásaként az ügyfelek a pénzpiaci alapokhoz tértek vissza, a kötvényalapokat csak második körben keresték.

A tőkeáramlási adatok is megerősítik a befektetők késlekedését, hiszen a többség csak a nyár végén kezdett aktív vásárlásokba. Ezt megelőzően gyakorlatilag mindenki tétlenül nézte végig a ralit, pedig aki korábban szállt be az igazán szép hozamokat érhetett el. A 2006 végi szintektől 20 milliárd forinttal vagyunk elmaradva, azonban ha csak a tőkeáramlásokat néznénk, akkor 60 milliárd lenne a lemaradás. Ez azt jelenti, hogy a hozamok 40 milliárd forintot jelentettek, a nyereség nagyobb részét pedig nem meglepő módon 2009-ben lehetett megkeresni.

Ha ez sem hozza meg az emberek kedvét, akkor semmi

A hazai kötvényalapok teljesítményét érdemes a vállalt kockázatokkal párosítani, ennek megfelelően az alapokat hozam-szórás térben próbáltuk összehasonlítani. Már az elején azt lehetett várni, hogy nagyobb különbségek lesznek a szereplők között, hiszen egy koránt sem átlagos éven vagyunk túl.

Az év elején még a veszteséget próbálták a szereplők minimálisra csökkenteni, a környezet javulásával összhangban viszont az adott keretek között mindenki megpróbálta a legjobb teljesítményt nyújtani. Ez azonban csak keveseknek sikerült, az ábrán is jól látszik, hogy a legfőbb benchmarknak számító indexek felett kevesek hoztak. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mint az a későbbiekben kiderül a rövid kötvényalapok könnyebben át tudták vinni a lécet, míg a hosszú kötvényalapok már kevésbé tudtak megbirkózni a közel 15 százalékos hozamot hozó MAX és CMAX indexszel.

A kötvényalapoknál érdemes mélyebbre ásni, hiszen a rövid és hosszú kötvényalapok nem azonos feltételekkel indultak neki a hihetetlen mélységeket és magasságokat hozó 2009-es esztendőnek. A rövid kötvényalapok esetében a tartott eszközök átlagos futamideje nem több 3 évnél, viszont több egy évnél, míg a hosszú kötvényalapoknál a követelmény a legalább három esztendő. Utóbbi alapok a hozamok emelkedését jobban megszenvedik, azonban hozamcsökkenés esetén itt lehet a legtöbbet keresni.

A környezet alapvetően a rövid kötvényalapokat segítette, hiszen míg az enyhébb hozamemelkedések idején meg tudták úszni a nagyobb veszteségeket a pozíció kitartásával, addig a beinduló - nagyobb lélegzetvételű - hozamcsökkenés biztosították a magas nyereséget. Vélhetően ezért lehetett könnyebb a rövid kötvényalapoknál a felülteljesítés. A hosszú kötvényalapok a poklot és a mennyet is megjárták, a fentebb hozott referenciahozam-görbéből is látszik, hogy először megpattantak a hozamok, hogy majd később meredek esésnek induljanak.

Érdemes megfigyelni, hogy a legmagasabb és legalacsonyabb éves hozamot adó alap között gyakorlatilag ugyanakkora volt a különbség a rövid és hosszú kötvényalapok esetében, miközben az alapok kockázatossága is hasonló határok között mozgott. Ez is arra utal, hogy nem feltétlenül találta el mindenki a piac alját, viszont az év eleji hibákat az év második felében könnyű volt orvosolni.

Az egy éves hozamok mellett érdemes hosszabb távú összehasonlítást is végezni, ezért nem maradhatott most sem el a három éves átlagos teljesítmények feltüntetése. A vizsgált 2007-2009-es időtávon a felülteljesítés ritka volt, mint a fehér holló, a korábban jellemző inverz hozamgörbe miatt még mindig a rövid kötvényalapok előnye jött ki.

A kiemelkedő 2009-es hozamoknak köszönhetően hosszabb távon értelemszerűen csak alacsonyabb nyereséget lehetett elérni, a válság miatt azonban lényegesen nem tudott ezzel együtt csökkenni az alapok kockázatossága. Meglepő lehet, hogy az átlagos hozamok tekintetében nincs akkora eltérés a rövid- és hosszú kötvényalapok között, habár ha már az átlag feletti teljesítményekre hegyezzük ki a helyzetet, akkor megint a rövidebb átlagos futamidővel jellemezhető alapok előnye jön ki.