A befektetők számára a Kínában elérhető nemcsak vastagon kétjegyű, de akár háromjegyű hozamok ellenállhatatlan csáberőt kölcsönöztek a feltörekvő ázsiai térségnek egészen a közelmúltig. A hongkongi tőzsdén forgó kínai társaságok teljesítményét tükröző Hang Seng China Enterprises index például 2006 eleje és a tavaly október végi csúcsa között közel megnégyszereződött, ami éves szinten mintegy 107 százalékos hozamot jelentett. Az index azonban csúcsról mára 40 százalékot esett, és könnyen lehet, hogy az átmeneti megnyugvást további zuhanás fogja követni az előttünk álló hónapokban.

A kínai piac tehát átmenetileg elveszítette vonzerejét, és ebben nem kizárólag a nemzetközi piaci helyzet játszik szerepet. A befektetők a több éven át tartó, nyilvánvalóan fenntarthatatlan szárnyalást követően új célpontok után néznek, és a kínai témát még jó ideig hanyagolhatják (jól mutatja ezt a folyamatot az ázsiai befektetési alapok tőkekivonása, hiszen ezt a kategóriát a kínai piac egyelőre még egyértelműen dominálja).

Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy Ázsia hatalmas, így a szintén hatalmas Kína mellett is akadnak még olyan országok, amelyek hasonlóan ígéretesnek tűnnek, mint amilyen Kína volt néhány évvel ezelőtt. Különösen szembeötlő egy gazdasági értelemben még kicsinek számító, de annál dinamikusabban fejlődő országokból álló csoportosulás, az ASEAN országok.

ASEAN az új kistigrisek neve

Az ASEAN betűszó a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét takarja (rettenetes képzavarral élve a délkelet-ázsiai EU), amelyet 1967-ben alapított Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld. Mára a társulás összesen tíz tagot számlál, miután Brunei, Kambodzsa, Laosz, Myanmar és a Vietnam is csatlakozott a nyolcvanas, illetve a kilencvenes években. Az ASEAN országok népesség így összességében mintegy 567 millió főt tesz ki.

A tíz tagállam ugyanakkor meglehetősen eltérő fejletségi szinten áll, annak ellenére, hogy a térségben megfigyelhető kedvező gazdasági folyamatok egyaránt érinti őket: az egy főre jutó GDP tekintetében a legfejlettebbnek tekinthető Szingapúr és a sereghajtó Mianmar között közel húszszoros a különbség (hazánk ebben a rangsorban Szingapúr és Brunei mögött a harmadik helyet foglalhatná el).

Ezen különbségek ellenére a térség egészét tekintve nyilvánvaló a fejlődési potenciál, egyedül Szingapúr és Brunei lóg ki valamelyest az egy főre jutó GDP tekintetében (a régióra vonatkozó megállapításaink éppen ezért főként a társulás többi tagjára érvényesek). Az elméleti növekedési lehetőséget a térségben ugyanakkor számos gyakorlati tényező is alátámasztja, miután az országok olyan jelentős versenyelőnyökkel bírnak akár Kínával vagy Indiában szemben is, amelyek valóban bizakodásra adnak okot.

Minden együtt van a vállalati szektor fejlődéséhez

Az ASEAN országok ázsiai összehasonlításban is rendkívül olcsó környezetet tudnak biztosítani a termelővállalatok számára, egy gyári munkás átlagos havi fizetése például Vietnámban csupán 157 dollár, szemben az indiai 256 dollárral a Raiffeisen Capital Management adatai szerint, míg az ingatlanok bérleti díjai a Fülöp-szigeteken vagy Indonéziában csupán fele-harmada a kínai vagy indiai díjaknak.

Emellett az ASEAN országok, felismerve a külföldi működőtőke fontosságát, az adózási feltételeket is igyekeznek minél inkább a termelésüket a térségbe telepítő vállalatok számára kedvezővé tenni. Ennek megfelelően a térség működőtőke-beáramlása 2002 és 2006 között a 14 milliárd dolláros mélypontról megháromszorozódott, és mára már az 50 milliárd dollárt ostromolja évente, és egyre több vállalt dönt úgy, hogy termelését Kínából vagy Indiából áthelyezi az ASEAN országokba.

A térség országai – különösen Indonézia, a Fülöp-szigetek, Malajzia, Thaiföld és Vietnám – népessége rendkívül kedvező összetételű, Vietnámban például a népesség fele 20 éves, vagy annál fiatalabb. Mindez azt is jelenti, hogy a gazdaság ugrásszerű növekedésével párhuzamosan hatalmas tömegű belső kereslet jelentkezik majd a mind tehetősebbé váló fiatal népesség révén.

A nyersanyagpiacokról származik a nyereség

Szintén a piacok vonzerejét növeli, hogy az ASEAN országok többsége igen gazdag természeti erőforrásokban, Indonéziában és Malajziában jelentős nyersanyagkincsek találhatók, miközben a térség legtöbb országa jelentős mezőgazdasági exportőr, sőt, egyes termékek tekintetében egyenesen a vezető országok között foglalnak helyet. Ezek között találhatjuk például a rizst, amelynek piaca a világban formálódó élelmiszerválság egyik tüneteként egyre komolyabb túlkeresletet mutat, vagy az óriás növekedés mutató biodízel iparág egyik legfontosabb alapanyagának számító pálmaolaj.

A térség ráadásul amellett, hogy a széles nemzetközi piacok számára fontos termékeket állít elő, óriási hasznot húzhat Kína és India közelségéből, egészen pontosan a két ország hatalmas népessége jelentette folyamatos keresletből.

Kockázatok és mellékhatások

Persze azért a kockázatokról sem érdemes elfeledkeznünk, ha ilyen egzotikus, nagy hozammal kecsegtető befektetés után nézünk. Az ASEAN térség annak ellenére, hogy egyre inkább konszolidálódik, és a növekedés útjára tér, rendkívül heterogén, nemcsak gazdasági, de politikai, társadalmi szempontból is, ami komoly feszültségeket szül – gondoljunk csak a Mianmart uraló katonai junta elzárkózására mindenféle nemzetközi humanitárius segélytől, amikor az országon jelentős szökőár pusztított végig a közelmúltban. A demokráciát nélkülöző politikai rendszerek mellett a térség vallási, kulturális téren is rendkívül megosztott, ami jelentős akadálya lehet a közös érdekérvényesítésnek, és a fejlődés elősegítésének.

Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy az ASEAN országok egyelőre nehezen függetleníthetik magukat a globális gazdasági folyamatoktól, vagy legalábbis kétséges, hogy egy esetlegesen elhúzódó amerikai recessziónak ellent tud-e állni a régió gazdasági fejlődése. Az országokat emellett számos olyan probléma sújthatja és sújtja is rendszeresen, mint a különféle természeti vagy egészségügyi katasztrófák, amelyek ellen egyelőre a megfelelő infrastruktúra hiányában nem tudnak a kormányzatok elhárítani.