Hol a magyar vagyon?
Az átlagos magyar háztartásban szeptember végén 1,6 millió forint volt otthon készpénzben (ebből százezer forint valutában), 3,2 millió bankbetétben (a deviza ebből félmillió forint), és még 1,3 millió befektetési jegyben, 1,4 biztosításban. Tőzsdei típusú megtakarításban pedig nagyjából egymillió forint körüli összeg lehetett – legalábbis ez derül ki az MNB pénzügyi számláiból. Persze az átlagos család ennél sokkal kevesebbel rendelkezik – ahogyan az a világban szokott lenni, úgy van Magyarországon is: a vagyon eloszlása nem egyenletes. A felső tized vagyona 2017-ben is nagyjából a tizenháromszorosa volt a középső tizedének, és ez az arány nagy valószínűség szerint nem javult azóta sem.
Azt, hogy a háztartásokon belül miként oszlik el a vagyon, és valójában a nem pénzügyi eszközökben (lakásban, autóban vagy egyéb értéktárgyakban) mekkora összeg gyűlt össze, egy uniós szintű projekt keretében mérik fel három évenként. A magyarul a „Miből élünk?” címet viselő háztartási vagyonfelmérést (Household Finance and Consumption Survey – HFCS az európai jegybank projektjének a neve) 2020-ban készítették el, ám az adatokat ebből egyelőre nem publikálták.
Az köztudott, hogy a magyarok vagyonának döntő része egyszerűen nem termel pénzt: hiszen a legértékesebb vagyonelem majdnem minden hazai háztartásban a lakás, amiben laknak. A nem pénzügyi vagyon a háztartások bruttó (tehát a hitelekkel nem csökkentett) vagyonának az 58 százalékát tette ki. Ennek döntő része az ingatlan – kisebb hányadát jelenti az autó, és még kisebb részét az összes többi egyéb ingóság (beleértve persze a műtárgyakat és a festményeket is). Amiről minden negyedévben számot ad az MNB az a pénzügyi vagyon, ami 2017-ben – nem nehéz kiszámolni – a 42 százalékot tett ki összesen. Ez az arány nagy valószínűséggel ma sem sokkal kisebb, ha ugyanis korrigálunk a 2017 óta bekövetkezett áremelkedéssel (ami az ingatlanpiaci felmérések szerint több, mint 50, a KSH adatai szerint csak 2017-2020 között több mint 40 százalék volt), akkor az idei harmadik negyedéves bruttó pénzügyi vagyonhoz képest is hasonló arányok jönnek ki.
A pénzügyi vagyonról szóló statisztikákban egészen 1989-ig lehet visszamenni az időben, ám a harminc éves távlat legfeljebb arra jó, hogy megállapítsuk: a háztartási vagyongazdálkodás csigalassúsággal változik. Hiába fejlődött a pénzügyi kultúra óriásit a rendszerváltás óta elmúlt bő harminc évben, hiába a megtakarítási lehetőségek sora, a készpénz és a bankbetét – két hozamot egyáltalán nem, vagy csak alig termelő eszköz – még mindig az elsődleges „megtakarítási” formája a magyaroknak. Ez teszi ki a háztartások pénzügyi vagyonának közel a harmadát, ami ahhoz képest persze óriási eredmény, hogy harminc éve még több mint 55 százalékot jelentett. Mindez persze azt is jelenti, hogy a teljes vagyonnak ma is több mint a kétharmada van olyan eszközben (nem pénzügyi instrumentumokban, vagy nulla (reál)kamatozású likvid betétben), amely nem termel hozamot. Ha tetszik: a magyar háztartások milliókat veszítenek minden évben ezzel.
Azt viszont már egy tipikus magyar sajátosság miatt nehezebb megmondani, hogy a vagyonnak hány százaléka dolgozik, vagyis van olyan helyen, ami pénzt is termel. A probléma itt a cégrészesedésekkel van, amelyek az MNB statisztikájában értelemszerűen nem csak a tőzsdei vállalatok részvényeit fedik, hanem a minden vállalkozásban meglévő részesedését is. A harmadik negyedév végén 21 ezer milliárd forintot tűntetett fel ezen a soron a jegybank, ami a BÉT 10 ezer milliárdos kapitalizációjának kétszerese, miközben azért a magyar tőzsdei társaságoknál bőven vannak külföldi és hazai intézményi befektetők is. A statisztika itt a magyar vállalkozók adózási szokásai miatt torz. A mikro és kisvállalkozói túlsúlyú magyar cégvilágban általános jelenség a borzalmasan magasra hagyott pénztárkészlet és eredménytartalék, hiszen osztalék és személyi jövedelem ágon magas adókkal lehetett kivenni a pénzt, ezért inkább papíron azt a vállalkozásban hagyták. Így a cégértékek folyamatosan növekednek, miközben a valós vagyon nem feltétlenül. A háztartások közvetlen tőzsdei típusú befektetéseit így jobban lehet becsülni a külföldön meglévő illetve a hitelintézeti részesedések arányából, amely alapján ez a rész nagyjából a pénzügyi vagyon 5 százalékát teheti ki.
Ami viszont bizton állítható, hogy az elmúlt évtized az állampapíroké volt, hiszen a bruttó pénzügyi vagyonból a kincstár részesedése 2010 végén alig érte el a 2,4 százalékot, míg az idén szeptemberben már 14,6 százalékot tett ki. A közepesen jó hozam és a kockázatmentesség persze jó páros volt mindig is, és ez kétségtelenül hozzájárult a készpénz típusú megtakarítások részarányának csökkenéséhez: tíz év alatt ezek aránya több mint 37 százalékról 29 százalék alá esett. Ugyanakkor az állampapírok érékesítésének növelése párosulva a hosszú távú megtakarítási formákra adott adókedvezmények megszűntetésével a befektetési jegyek és a biztosítások arányának csökkenését hozta. Igaz, egy olyan időszakban, ahol a vagyon jelentősen nőtt – vagyis az ezekben az eszközökben lévő befektetések értéke azért bőven emelkedett.
Forrás:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/lakaspiacar/20212/index.html
https://www.ksh.hu/interaktiv/haztart_jov_tizedek/index.html?lang=hu
A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.
Címlapkép: Shutterstock Inc.