Recesszió az ukrán krízis nyomában?

Motiváció

A felek motivációjukat világosan és hitelesen kommunikálják. Tömören: Oroszország a befolyási övezetében akarja tartani Ukrajnát,  vagyis Ukrajna semmiképpen sem válhat NATO-taggá, még azt hosszú távú célként kitűzve sem. Nyilvánvaló, hogy Oroszország meg akarja tartani a maga és a NATO közötti pufferzónát, ami jelentősen zsugorodott miután a NATO -hoz több kelet-európai ország csatlakozott.

Jelenleg öt NATO-tagállam is határos Oroszországgal (Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Norvégia), és ha Ukrajna is csatlakozna, csak Fehéroroszország maradna NATO-n kívüli nyugati orosz szomszédként. Ukrajna korábban is igyekezett közeledni a NATO-hoz, amit a Krím-félsziget elfoglalása és a kelet-ukrajnai konfliktus valószínűleg csak tovább fokozott. A Nyugat álláspontja is egyértelmű: egy szuverén államnak magának kell döntenie geopolitikai státuszáról.

Hiteles fenyegetés

Az országok közötti frontvonal egyre feszültebbé válik. Oroszország céljait jelenleg erőfitogtatással szeretné érvényesíteni, így már 130.000 katonát mozgósított, de ez még mindig nem kapacitásának csúcsa.

Bár a konfliktust számos módszerrel megvívható (akár kibertámadásokkal, vagy dezinformálással), úgy tűnik, hogy Ukrajnának kevés eszköze van ahhoz, hogy hitelesen erősítse saját pozícióit. Mindeközben a nyugat komoly, de nem katonai eszközöket felhasználó következményekkel fenyegeti Oroszországot.

A közvélemény

Azt, hogy a fenyegetéseket tettek követik-e, nagyban függ a közvéleménytől is. A kutatások szerint Oroszország, Ukrajna és a Nyugat lakossága sem szeretne háborút. A lényeges kérdés viszont az, hogy ennek ellenére melyik állam tudja törekvéseit könnyebben érvényesíteni (Oroszország az invázióval, vagy a Nyugat a szankciókkal). Ezen a téren a tekintélyelvű országok előnyben vannak.

A döntések mérlegelése

Elvileg tehát a kérdés most az, hogy Oroszország számára a pufferzóna előnyei meghaladják-e a (talán nem is annyira súlyos és csak átmeneti) szankciók költségeit. Emiatt a Nyugatnak most nagyon jelentős szankciókkal kellene előállnia, hogy a saját pozícióját védve Oroszországnak ne érje meg háborúba sodorni Ukrajnát. A téteket eddig diplomáciai megbeszélések során tették az asztalra, de eddig úgy tűnik, hogy bár mindkét fél fenyegetései hitelesek, Oroszországé meghatározóbbak.

Jelenleg úgy néz ki, hogy mindkét fél (Oroszország és a NATO) tisztában van a vonatkozó költségekkel (melyek mindkét oldalon magasak) és az előnyökkel (pufferzóna vs. szuverenitás); ami növeli az esélyét az ügy diplomáciai úton történő lezárásának. Az oroszok nyomást helyeznek Ukrajnára azzal, hogy kínáljon biztosítékot arra, hogy nem köteleződik el a NATO mellett.

Olajár sokk

A mostani helyzet egy pókerjátszmához hasonlít: a felek jelzéseinek hihetőknek kell lenniük. Ezt tükrözi például a kockázati eszközök árfolyamának csökkenése, ami az ukrán konfliktus fokozódásának köszönhető. Csak remélni tudjuk, hogy végül tárgyalásos megoldás születik. Addig is az olajár alakulása (is) a figyelem középpontjában áll: egy hordó nyersolaj (Brent) ára mostanra közel 94 dollárra emelkedett. Sajnos, ahogy azt a múltban is tapasztalhattuk, az olajár ilyen gyors és hirtelen emelkedése gazdasági recesszióhoz vezethet.

Írta: Gerhard Winzer - Chief Economist

Fordította: Gál Viktor

Forrás: https://blog.en.erste-am.com/the-crisis-in-ukraine/

 

A cikk első alkalommal az Erste Asset Management oldalán jelent meg 2022.02.14-én.

A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.

Címlapkép: GettyImages