A múltbéli hozam bűvöletén túl

Igen, igen persze. Hiszen ez alapvetés! – értenek egyet gyakran a befektetők a befektetési tanácsadás első perceiben a banki tanácsadójukkal, brókerükkel…

…majd egy órával később rámutatnak a befektetési alap paletta legmagasabb múltbéli hozamával rendelkező alapjára: Ez kell nekem!

Lássuk be, nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy megnézzük mely befeketések hozták az elmúlt évben a legtöbbet és azon nyomban rohanjunk felvásárolni ezeket a papírokat. „Hiszen ha az elmúlt időszakban ilyen jól hoztak, megvertek mindenkit a piacon, akkor idén is bizonyára így lesz, és engem is gazdaggá tesznek, nem csak azokat a mázlistákat, akik tavaly már benne voltak. Nem igaz?!” – gondolhatnánk. Nos nem, vagy legalábbis nem valószínű. Garancia azonban egészen biztos nincs rá. Mégis ez a leggyakoribb hiba, amit a befektetők el szoktak követni. A magas múltbéli hozam csalóka tündérfénye mindig kész a túlzott, vagy hamis elvárások ingoványába csábítani a felkészületleneket.

Mindazonáltal a hozamgörbék elemzése egyáltalán nem haszontalan. Iránymutatást adhatnak nekünk, hogy egyes befeketések hogyan viselkednek a múlt gazdasági, társadalmi, piaci viszonyai között. Támpontot ad nekünk az adott befeketés jövőbeli kockázatainak felméréséhez. Önellentmondásba keveredtem? Ez utóbbi kijelentésem üti az elsőt? Vagy mégsem? Most akkor nézzük vagy ne nézzük a hozamgörbéket?

Én azt mondom nézzük, mert igen hasznosak, de ne csak az elérhető hozamok egydimenziós szemüvegén keresztül.

Az első s talán leghasználhatóbb szabály, amit anno, elsőéves közgazdászhallagatóként a fejembe vertek, hogy ne feledjem, a közgazdaságtanban bizony mindennek ára van. Mondjuk ez azért nem egy akkora mondás, hiszen a korlátozott erőforrások hatékony elosztásával foglakozik ezen tudomány, azonban egyszerűsége, vagy ha úgy tetszik nyilvánvalósága ellenére befektetőként gyakran mentett meg a múltban ez az intelem.

Ugyanis a magasabb hozam lehetőségének is ára van. Kockázattal illetve hosszabb befektetési időtávval kell fizetni érte. A hangsúly a „kell”-en van. Nincs kibúvó a szabály alól. Igen, még akkor sem, ha az adott befektető a világ legnagyobb tőzsdecápája. A számokkal nehéz vitatkozni (még a tőzsdecápáknak is), tartja a mondás. És az előbbi kijelentésemet bizony egy egészen egzakt matematikai bizonyitás emeli az alapvető igazságok panteonjába.

Az a befektető, aki nem hajlandó tudomást venni a magas hozam lehetőségének áráról, csupán egy félkarú óriás.

Tehát meg van a szemüvegünk másik két dimenziója. Kockázat és befektetési időtáv. Ezzel a két témával tankönyveket lehetne megtölteni, s ez olyannyira igaz, hogy ezt már sokan meg is tették hosszú évtizedekkel ezen írás megjelenése elött. Így mindenki legnagyobb örömére én itt és most nem mélyedek el jobban a kérdés boncolgatásában. Talán egy másik alkalommal.

A témához kapcsolódóan azért egy zárógondolatot mégis megosztanék, a kockázat/hozam, ár-érték arány kérdéskörében.

Minden befektetési instrumentumnak van egy bizonyos Sharpe mutatója. Amit úgy számolunk, hogy az instrumentum múltbéli hozamából kivonjuk a kockázatmentes hozamot (ilyen persze nincs, de egyes kötvényindexek hozamgörbéi jó közelítéssel szolgálnak ebben a modellben), majd elosztjuk mindezt az instrumentum kockázatával vagy másnéven árfolyam ingadozásával. Magyarul: megmutatja, hogy az adott befektetés a múltban hogyan tudta az általa felvállalt kockázatot extra haszonra fordítani. A múltbeli hozamteljesítményért mekkora kockázattal kellett fizetni, azaz mi az ár-érték aránya.   

Persze ez is egy múltbéli teljesítményből számolt mutató, s mint ilyen, ez sem garancia a jövőre. De mégis, ha a befektetési döntéseink meghozatala elött rápillantunk, fogalmat alkothatunk, hogy valószínűleg mennyi a kockázati „ára” az adott papír extra hozampotenciáljának. Használta igen egyszerű: minél nagyobb ez a szám, a múltban annál hatékonyabban dolgozott a befektetés.

Használjuk bátran, mert már egy ilyen egyszerű technikával is komplexebb, megalapozottabb befektetési döntések meghozatalára leszünk képesek a jövőben. És ezek igen fontos döntések, hiszen szó szerint zsebbevágóak.

A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.

Címlapkép: GettyImages