Az afrikai nemzetek és a szerencsekerék

Amos Tversky és Daniel Kahneman először úgy írta le ezt a jelenséget, mint olyan helyzeteket, amikor az emberek egy kezdeti értékből kiindulva becsléseket készítenek, amelyet aztán a végső válaszhoz igazítanak. A kiindulási pont kiigazítása jellemzően nem elégséges, ami azt jelenti, hogy a különböző kiindulási pontok különböző becsléseket eredményeznek, amelyek a kiindulási értékek felé torzítanak. Híres kísérletükben egy 0-tól 100-ig terjedő számokat tartalmazó szerencsekereket pörgettek, amelyet valójában úgy állítottak be, hogy csak a 10-es vagy a 65-ös számnál álljon meg, és megkérdezték az alanyokat, hogy az afrikai nemzetek aránya az ENSZ-ben nagyobb vagy kisebb-e ennél a számnál (10 vagy 65). Ezután arra utasították az alanyokat, hogy becsüljék meg a tényleges számot. A becslések 25%, illetve 45%-os értékeket adtak meg, amelyek nyilvánvalóan a keréken megpörgetett számmal (a "horgonnyal") függtek össze, annak ellenére, hogy az alanyok világosan láthatták, hogy a számot tisztán véletlenszerű folyamat generálta.

A lehorgonyzási torzítás hátrányai a pénzügyekben

1. Az eszközök pontatlan értékelései

A pénzügyekben a lehorgonyzási torzítás egyik legjelentősebb hátránya, hogy az eszközök pontatlan értékeléséhez vezethet. Amikor a befektetők egy kezdeti árhoz rögzítik az értékelésüket, előfordulhat, hogy nem veszik figyelembe azokat az új információkat, amelyek befolyásolhatják az eszköz értékét. Tegyük fel például, hogy egy befektető 50 dollárért vásárol egy részvényt. Ha a részvény árfolyama 40 dollárra csökken, a befektető még mindig úgy gondolhatja, hogy a részvény 50 dollárt ér, és megtartja, még akkor is, ha a vállalat fundamentumai romlottak.

2. A kockázat téves megítélése

A rögzítési torzítás a kockázat téves megítéléséhez is vezethet. Amikor a befektetők várakozásaikat egy adott eredményhez kötik, előfordulhat, hogy nem vesznek figyelembe más lehetséges eredményeket vagy kockázatokat. Például egy befektető egy vállalat jövőbeli teljesítményére vonatkozó várakozásait a múltbeli teljesítménye alapján rögzítheti. Ha azonban a piacon vagy a vállalat iparágában jelentős változások következnek be, a befektető esetleg nem ismeri fel a befektetéssel kapcsolatos megnövekedett kockázatokat.

3. Rossz befektetési döntések

A horgonyzási torzítás talán legjelentősebb hátránya a pénzügyekben az, hogy rossz befektetési döntésekhez vezethet. Amikor a befektetők egy kezdeti információhoz rögzítik ítéleteiket, előfordulhat, hogy nem veszik figyelembe az új információkat vagy az alternatív lehetőségeket. Ez olyan befektetésekhez vezethet, amelyek nincsenek összhangban a befektető céljaival vagy kockázattűrő képességével. A befektető például veszteséggel nem adja el befektetéseit, így „a virágokat eladja, a gyomot pedig megtartja.” Teszi ezt annak ellenére, hogy a beszerzési árnak nincs jelentősége a jövőbeli kilátásokat illetően.

A horgonyzási torzítás lehetséges okai a pénzügyekben

1. Korlátozott információ

A lehorgonyzási torzítást okozhatja a korlátozott információ. Ha a befektetők korlátozott információkkal rendelkeznek egy eszközről vagy vállalatról, akkor a rendelkezésükre álló információkhoz rögzíthetik ítéleteiket. Ha például egy befektetőnek korlátozott információi vannak egy vállalat pénzügyi adatairól, akkor az értékelését a vállalat részvényárfolyamához rögzítheti, ami pontatlan értékelést eredményezhet.

2. Érzelmek

Az érzelmek is hozzájárulhatnak a pénzügyekben a lehorgonyzási torzításhoz. Amikor a befektetők érzelmileg kötődnek egy eszközhöz vagy befektetési döntéshez, ítéleteiket az érzelmi kötődésükhöz rögzíthetik. Például, ha egy befektető érzelmileg kötődik egy adott részvényhez, akkor ítéleteiket az érzelmi kötődésükhöz rögzíthetik, ami rossz befektetési döntésekhez vezethet.

3. Kognitív disszonancia

A kognitív disszonancia is hozzájárulhat a pénzügyi horgonyzási torzításhoz. Ha a befektetők egymásnak ellentmondó hiedelmeket vagy értékeket vallanak, akkor ítéleteiket az önképükkel leginkább összhangban lévő hiedelmekhez vagy értékekhez rögzíthetik. Például egy befektető hihet a diverzifikáció fontosságában, de befektetési döntéseit egy adott szektorhoz vagy eszközosztályhoz rögzítheti, mert az megfelel az önképének, mint hozzáértő befektetőnek.

Hogyan lehet leküzdeni a horgonyzó előítéletet a pénzügyekben?

1. Gyűjtsön több információt

A pénzügyekben a lehorgonyzó előítélet leküzdésének egyik módja, hogy több információt gyűjtünk egy eszközről vagy befektetési döntésről. Több információ gyűjtésével a befektetők megalapozottabb döntéseket hozhatnak, és csökkenthetik a kezdeti információk befolyását. Ha például egy befektető egy adott részvénybe történő befektetést fontolgat, akkor a megalapozottabb döntés meghozatalához információkat kell gyűjtenie a vállalat pénzügyi mutatóiról, iparágáról és versenytársairól.

2. Sokféle információforrás felhasználása

A változatos információforrások használata szintén segíthet leküzdeni a pénzügyekben való lehorgonyzási torzítást. A különböző információforrások használatával a befektetők elkerülhetik, hogy túlságosan egyetlen információra hagyatkozzanak, és csökkenthetik a lehorgonyzási torzítás hatását. A befektető például különböző nézőpontokat kereshet egy befektetési döntéssel kapcsolatban, például pénzügyi szakemberek véleményét, vagy különböző hírforrásokat tanulmányozhat.

3. Vegye figyelembe az alternatív kimeneteleket

A pénzügyekben a lehorgonyzási torzítás leküzdésének másik módja az alternatív kimenetek mérlegelése. Az alternatív kimenetek mérlegelésével a befektetők jobban értékelhetik a befektetési döntés kockázatait és potenciális hozamát, és csökkenthetik a kezdeti információk befolyását. A befektető például mérlegelheti egy befektetési döntés lehetséges kimeneteleit különböző piaci feltételek vagy forgatókönyvek mellett.

4. Állítson fel egyértelmű befektetési kritériumokat

Az egyértelmű befektetési kritériumok meghatározása szintén segíthet leküzdeni a pénzügyekben a lehorgonyzási torzítást. Az egyértelmű kritériumok meghatározásával a befektetők elkerülhetik, hogy érzelmileg kötődjenek egy befektetési döntéshez, és objektívebb ítéleteket hozhatnak. Egy befektető például kritériumokat határozhat meg a portfólióallokációjára vonatkozóan, például egy célszázalékot az egyes eszközosztályok számára, és ezeket a kritériumokat használhatja a potenciális befektetések értékeléséhez.

5. A beruházások nyomon követése és a döntések újraértékelése

Végezetül a befektetések nyomon követése és a befektetési döntések újraértékelése segíthet leküzdeni a lehorgonyzási torzítást a pénzügyekben. A befektetések rendszeres nyomon követésével és a befektetési döntések újraértékelésével a befektetők azonosíthatják és korrigálhatják a döntéseiket esetleg befolyásoló torzításokat. A befektető például rendszeresen felülvizsgálhatja portfólióelosztását és befektetési döntéseit, hogy megbizonyosodjon arról, hogy azok összhangban vannak-e céljaival és kockázattűrő képességével.

Következtetés

A lehorgonyzási torzítás egy gyakori kognitív torzítás, amely az eszközök pontatlan értékeléséhez, a kockázat téves megítéléséhez és rossz befektetési döntésekhez vezethet a pénzügyekben. A befektetők és a pénzügyi szakemberek azonban leküzdhetik ezt az előítéletet több információ gyűjtésével, változatos információforrások felhasználásával, alternatív kimenetek mérlegelésével, világos befektetési kritériumok meghatározásával, valamint a befektetések nyomon követésével és a befektetési döntések újraértékelésével. A lehorgonyzási torzítás leküzdésével a befektetők megalapozottabb befektetési döntéseket hozhatnak, és elérhetik pénzügyi céljaikat.

A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.

Címlapkép: Shutterstock