Jön, jön, jön…

Erste kommentár

Ma délután megtudjuk, hogy mennyit változtak az árak júniusban az USA-ban. Valószínűleg nagyot esetek, 3,1 százalékra, de ennél is fontosabb lesz a maginfláció alakulása. A tegnapi emelkedés is annak volt köszönhető, hogy egyre többen gondolják azt, hogy a maginfláció jobban csökkent, mint amit az elemzők gondolnak, s 5 százalék alá eshetett az érték.

Ugyanis például a Goldman Sachs elemzője szerint a használt autók árának erőteljes csökkenése (5 százalék körül) vagy éppen a nem lakhatással kapcsolatos szolgáltatások árai miatt a maginfláció az elkövetkező hónapokban 0,2-0,3 százalékkal fog csak növekedni. Ez pedig a matekkönyvek szerint 2,4-3,7 százalék közötti maginflációt jósol egyéves időtávon. Ez már nincs messze az áhított 2 százalékos céltól. Vagyis ez alapján már nem nagyon kellene a kamatokat emelgetni, s a csökkentés is hamarabb kezdődhetne.

Ugyanakkor a másik oldalon ott van a reálbérek növekedése. (Lásd korábbi írásunkat.) Az pedig sok mindenkit aggodalommal tölt el, hogy hosszú hónapok után újra pozitívba fordultak a reál órabérek az Egyesült Államokban. S aggodalommal tölti el Fed-et is! Ugyanakkor, ha a pozitív reálbérek ellenére is megfelelő dinamikával csökkenne a maginfláció, mint ahogy a Goldman mondja, akkor az lenne a Kánaán! Hiszen akkor – többé-kevésbé – meglenne az inflációs cél, s közben a gazdaság is fellendülő pályára állna.

Ne legyenek kételyeink, egy ilyen esetben nem kellene hezitálnunk. A részvények jelentős része, elsősorban az értékalapú papírok nagyon olcsók mostanában. Így van ez az USA-ban és az EU-ban, de a szűkebb régióban is, s idehaza még inkább így van. Ezért nem véletlen, hogy a hazai piac mostanában az infláció csökkenésével párhuzamosan erőre kapott. Na, hasonló erő jöhet máshol is, ha a korábban beragadt maginflációról kiderül, hogy újra kiszabadult!