A horgonyok veszélye a pénzügyek háborgó tengerén
Mielőtt elmélyednénk az alulteljesítő befektetésekkel való várakozás okaiban, elengedhetetlen megérteni a horgonyhatást és azt, hogy hogyan befolyásolja a döntéshozatalt. Amint azt már korábban tárgyaltuk, a horgonyhatás egy olyan kognitív torzítás, amikor az egyének túlságosan az első kapott információra hagyatkoznak, amikor ítéletet vagy döntést hoznak. A befektetéssel összefüggésben ez gyakran azt jelenti, hogy egy pénzügyi eszköz beszerzési ára válik horgonytényezővé.
A veszteségek realizálódásától való félelem
Az egyik fő ok, amiért az egyéni befektetők kivárnak egy alulteljesítő befektetéssel, az a veszteségek realizálódásától való félelem. Az emberi pszichológia hajlamos felerősíteni a veszteségek érzelmi hatását a nyereséggel szemben, ez a jelenség a veszteségtől való idegenkedés. Ha egy befektetés veszteséges, a veszteség realizálása pszichológiailag megrázó lehet.
Ebben jelentős szerepet játszik a horgonyhatás. Az eredeti vételár, amelyet gyakran horgonyként tekintenek, referenciaponttá válik. A befektetők haboznak eladni e horgonyár alatt, mert ez olyan érzés, mintha beismernék a kudarcot vagy hibát követnének el. Ragaszkodnak ahhoz a reményhez, hogy a piac előbb-utóbb fellendül, és a befektetés visszanyeri eredeti értékét.
Kognitív disszonancia
A kognitív disszonancia egy másik pszichológiai tényező, amely hozzájárul ehhez a viselkedéshez. Amikor a befektetők kezdetben befektetési döntést hoznak, gyakran végeznek kutatást, információt gyűjtenek, és pozitív meggyőződést alakítanak ki az eszköz lehetőségeiről. Amikor a befektetés alulteljesít, konfliktus keletkezik az eredeti pozitív meggyőződésük és a veszteség valósága között.
E kognitív disszonancia feloldása érdekében a befektetők megvárhatják, hogy a befektetés nullszaldós legyen. A veszteséges eladás azt jelentené, hogy elismerik, hogy az eredeti megítélésük hibás volt, ami érzelmileg nagy kihívást jelenthet. A horgonyhatás megerősíti ezt a vágyat, hogy visszatérjenek az eredeti referenciaponthoz, még akkor is, ha ez ellentmond a racionalitásnak.
Megbánástól való idegenkedés
A megbánás-ellenesség (regret aversion) egy másik pszichológiai torzítás, amely akkor lép működésbe, amikor a befektetők egy alulteljesítő befektetés eladását fontolgatják. Ez a döntés a megbánásától való félelem, különösen akkor, ha az eszköz végül helyreáll vagy jól teljesít az eladás után. A befektetők attól tartanak, hogy lemaradnak a potenciális nyereségről, vagy bűntudatot éreznek, ha túl hamar adják el.
A horgonyhatás felerősíti ezt a megbánástól való félelmet, mivel az eredeti vételár referenciapontként szolgál. A befektetők úgy vélik, hogy ha megvárják, amíg a befektetés megtérül, akkor elkerülhetik a megbánást, és hosszú távon igazolni tudják döntésüket, mint bölcs döntést.
A nullszaldóra való várakozás kontraproduktív jellege
Míg a fent említett pszichológiai tényezők érthetőek, addig az alulteljesítő befektetésnél a nullszaldó elérésére való várakozás gyakran kontraproduktív és káros a befektető pénzügyi egészségére nézve.
- 1. Alternatíva költsége
Azzal, hogy egy befektetéssel a nullszaldó elérésére várnak, a befektetők lekötik a tőkéjüket egy alulteljesítő eszközben. Ezt a tőkét máshol hatékonyabban is be lehetne vetni a piacon, potenciálisan hozamot termelve. A tőke jobb teljesítményű befektetésekbe történő átcsoportosításának elmulasztásából eredő alternatív költség jelentős lehet.
- 2. Múlt és jövő
A befektetések mindig a jövőről szólnak. Egy befektetés múltbeli teljesítménye nem befolyásolja azt, hogy a jövőben milyen hozamot érhetünk el. Érdemes időközönként rátekinteni a portfoliónkra úgy, mintha mástól kaptuk volna, és tiszta lappal szeretnénk indítani. Akkor is ugyanezeket a befektetéseket tartanánk és ugyanakkora arányban?
- 3. Érzelmi stressz
A veszteséges befektetéshez való hosszabb ideig tartó ragaszkodás érzelmi stresszt okozhat. Ahogy a befektetés továbbra is alulteljesít, a veszteségek halmozódásának látványa érzelmi szempontból káros lehet. Ez a stressz elhomályosíthatja az ítélőképességet, és további rossz döntésekhez vezethet.
- 4. Kiegyensúlyozás és kockázatkezelés
A sikeres befektetés gyakran magában foglalja a portfólió rendszeres kiegyensúlyozását és a kockázatkezelést. Ha arra várunk, hogy egy befektetés nullszaldós legyen, az akadályozhatja ezeket az alapvető gyakorlatokat, mivel a portfólió így az alulteljesítő eszközök felé tolódik el.
„Ne vágja le a virágokat és ne öntözze a gyomokat” Peter Lynch
Összefoglalva, az egyéni befektetők azon hajlama, hogy megvárják, amíg egy alulteljesítő befektetés nullszaldós lesz, mielőtt eladnák, különböző pszichológiai torzításokban gyökerező viselkedés, amelyben jelentős szerepet játszik a horgonyhatás. Bár ezek a pszichológiai tényezők érthetőek, kontraproduktív befektetési stratégiákhoz vezethetnek, amelyek elszalasztott lehetőségeket, időveszteséget, érzelmi stresszt és akadályozott kockázatkezelést eredményeznek.
A befektetők számára előnyös lehet, ha felismerik ezeket az elfogultságokat, és aktívan dolgoznak a leküzdésükön. Ez magában foglalja az előre meghatározott kilépési stratégiák meghatározását, portfóliójuk diverzifikálását és szükség esetén szakmai pénzügyi tanácsadás igénybevételét. Végső soron a befektetés racionális és fegyelmezett megközelítése nagyobb valószínűséggel vezet hosszú távú pénzügyi sikerhez, mint a veszteséges befektetésen való kitörés reményébe való kapaszkodás.
A bejegyzésben foglaltak kizárólag az író személyes véleményét tükrözik és nem tekinthetőek az Erste Bank Hungary Zrt., az Erste Befektetési Zrt. vagy az Erste Alapkezelő Zrt. hivatalos szakmai álláspontjának. A bejegyzés tartalma nem minősül befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak.
Címlapkép: Shutterstock