Orbán elveszítheti legfontosabb szövetségesét
Tegnap lezajlottak a lengyel választások, és az exit-poll illetve az első, kis feldolgozottságú eredmény alapján úgy tűnik, hogy a győztes PiS (~200 mandátum) nem fog tudni kormányt alakítani. Ugyanis az ellenzék, a Polgári Koalíció (~163 mandátum), a Harmadik Út (~55 mandátum) és a Baloldal (~30 mandátum) együtt mintegy 248 mandátumot szerezehetett, míg a PiS természetes szövetségese, a Konföderáció csak 12-t. A PiS nagy valószínűséggel a Konföderáció mellett a Baloldalt fogja győzködni mindenféle engedményekkel, hogy lépjen vele koalícióra.
A kormányalakítás menete a következő. A választások után az elnök kijelöli a miniszterelnököt. Ezt követően az elnök az alsóház első ülését követő 14 napon belül kinevezi a miniszterelnököt és a kormány többi tagját. A miniszterelnök ezután a következő 14 napon belül expozét tart, és bizalmi szavazást kér az új kormányra. Ebben az esetben abszolút szavazattöbbségre van szükség (az igen szavazatok száma több, mint az ellenszavazatok és a tartózkodások száma), a törvényes képviselői létszám legalább felének jelenlétében. Ha azonban az újonnan kinevezett kormány nem nyeri el a parlamenti képviselők bizalmát, akkor lemond, és a kezdeményezést ebben az ügyben a Szejm veszi át. Az elnök viszont ezt a kormányt bízza meg a feladatok folytatásával. A kezdeményezés ezután a képviselőké: a legalább 46 képviselőből álló csoport jelölhet miniszterelnök-jelöltet. A kormányfő és az általa javasolt miniszterek kiválasztását azonban a Szejm abszolút többséggel, a törvényes képviselői szám legalább felének jelenlétében végzi. Az elnök nem tagadhatja meg az így kiválasztott kormány kinevezését és beiktatását. Ha ennek ellenére mégsem alakul új kormány — mert a miniszterelnöknek kijelölt személy nem kapta meg a szavazatok abszolút többségét —, akkor a kezdeményezés visszakerül az elnökhöz. Az elnök először kinevezi a miniszterelnököt és a kormányt, amely bizalmi szavazást kér. Ezúttal azonban a törvényes képviselői létszám legalább felének jelenlétében egyszerű szavazattöbbség is elegendő ennek megszerzéséhez. Ha egyik lehetőség alapján sem alakul új kormány, akkor új választásokra van szükség.
Az elnöknek most 30 napja van arra, hogy összehívja a parlament első ülését, és megbízza a miniszterelnök-jelöltet a kormányalakítással. Reálisan nézve az új parlament legkorábban november közepén ülhet össze, és az új kormány november végén vagy december elején alakulhat meg.
Szóval elég nagy az esélye, hogy az ellenzéki koalíció alakít kormányt. Akkor viszont nagy eséllyel az EU-párti Donald Tusk lehet a miniszterelnök, s valószínű a mielőbbi megegyezés az EU-val, s a kohéziós alapok felszabadítása.
A választások eredményének fényében már most erősödik a zlotyi. A lengyel kollégák szerint a kohéziós alapok felszabadítása pedig pozitív lehet pl. az építőipari és az IT cégekre (Budimex, Torpol, Erbud, Unibep, Mirbud, Grupa Kety; Asseco Poland, Comarch).
A zlotyi erősödése és a bankszektor számára kedvezőbb politika eshetősége elsősorban az állami tulajdonú bankoknak (PKO, Pekao) kedvezhet. Ugyankkor egyéb állami többségű vállalatokra nézve is kedvező lehet, mint a KGHM és a PKN.
Az ellenzéki koalíció számos megoldást javasolt a lengyelországi lakásszektor támogatására, beleértve a lakbértámogatásokat, de az első lakás vásárlásához nyújtott olcsó hiteleket is, és feltételezzük, hogy a tőzsdén jegyzett lakóingatlan-fejlesztők rövid és középtávon továbbra is profitálhatnak a piaci hátszélből (Atal, Dom Development, Archicom, Develia, Lokum).
A zlotyi erősödése kedvező lehet a diszkont kiskereskedők számára. Nem valószínű azonban, hogy kedvezne az ipari vállalatoknak, különösen az exportőröknek és a JSW-nek.
Az új kormánynak más elképzelése lehet az energiaátalakításról is, ami az energiavállalatok (PGE, Tauron, ENEA) értékelésére is nyomást gyakorolhat. Az új kormány valószínűleg támogatni fogja a megújuló energiaforrások fejlesztését (Grenevia, Columbus, Novavis, Rpower, Polenergia).
A várható fordulat összességében pozitív a lengyel tőkepiac tekintetében. Így ma már járt 4 százalékot majdnem elérő pluszban is a WIG index azok után, hogy a választások előtti néhány napban már emelkedett 5 százalékot. Így lehet, hogy jöhet egy kis megpihenés, de a középtávú emelkedés elég valószínűnek tűnik.
A lengyel fordulat ugyanakkor kellemetlen a magyar kormány számára, hiszen az egyik legfontosabb szövetségesét veszítheti el az uniós csatározásokban. Ez meglepő módon azt is eredményezheti, hogy Magyarország felgyorsítja az alkalmazkodási lépéseket az EU-s elvárásokhoz, hogy kiszabadítsa az uniós pénzeket. Egy estleges Tusk-kormány valószínűleg hamar megtenné a szükséges jogi lépéseket, hogy Lengyelország kikerüljön a 7-es cikkely szerinti eljárásból, s így Magyarország egyedül maradna ezzel a kérdéssel. Vagyis ebben a kérdésben nagy valószínűséggel visszavonulót kell fújni. Ugyanakkor meg lehet próbálni tovább halogatni, tolni az eljárást, reménykedve abban, hogy Csehországban 2025-ben Babis kerül hatalomra, s Magyarország újabb szövetségesre lel, de valljuk meg, ez egy nagyon kockázatos út lenne. S persze itt van a szlovák kérdés is. Nevezetesen, hogy a visszatérő Fico mennyire állna be a magyar kormány mögé ebben az ügyben, s mit kérne érte cserébe.
Szóval úgy tűnik, hogy a lengyel választási eredmény nagy változásokat hozhat Magyarország számára is, ami visszalendíthetné a mérleg nyelvét a fékek és ellensúlyok felé, s lehet, hogy még akkor is kérdéses lehet mind az EU-s pénzek, mind a 7. cikkely végkimenetele (szavazat elvesztése az EU-ban). Viszont a piac egyelőre nem törődik ezekkel a kérdésekkel.
S hogy miért nem foglalkozunk a HUXIT kérdéssel az események kapcsán? Mert azt gondoljuk, hogy a lépésnek nincs túl sok realitása akkor sem, ha esetleg továbbra sem fognak jönni az uniós pénzek, s akár a szavazati jogunkat is elveszítjük a 7. cikkely aktiválásnak eredményeképp. Ugyanis az exportunk mintegy háromnegyede az EU-ba irányul. Ennek nagyarányú visszaesése komoly gazdasági válságot okozna Magyarországon, amit valószínűleg semmilyen módon nem lehetne kivédeni. A gazdasági visszaesés pedig általában a kormányázó pártok leváltásával szokott végződni.