A mindent felfaló infláció

Tegnap az MNB a vártnak megfelelően 75 bázisponttal 10,75 százalékra csökkentette az alapkamatot. Aztán a háttérbeszélgetésen előkerült egy ábra, ami valamelyest emlékeztet bennünket a San Francisco-i Fed megtakarítási számításaira.

Abból az derült ki, hogy a járvány alatti plusz megtakarítást folyamatosan égeti, égette (mostanában fogyhatott el) az amerikai lakosság. Az MNB ábrájából pedig az látszik, hogy a 2010-es évi árakon számított nettó pénzügyi vagyon, ami 2021 végén 47.000 milliárd forint környékén tetőzött, nem olyan rég még 42.000 milliárd forint környékén állt. Azaz az infláció jó nagyot harapott belőle, akárcsak a reálbérekből. Így most a reál nettó pénzügyi vagyon tekintetében visszatértünk a 2020 év eleji szintre, s az MNB az újra növekvő reálbérek mellett a megtakarítási ráta magasabb, 8-10 százalék körüli szintjét látja, várja a 2022-ben 8 százalék környékére visszaeső szintről. Ez pedig nincs összhangban a Gazdaságfejlesztési Minisztérium azon óhajával, hogy a 12 százalék fölötti szintről 6 százalék környékére csökkenjen a megtakarítási ráta (nyilván nem teljesen ugyanazokról a számokról beszél a fiskális és monetáris centrum), azaz a fogyasztás felpörgését szeretné elérni. Vagyis az MNB szerint inkább a fék fog működni, míg a kormány inkább a gázt nyomná. Ez már idén is megjelent a gazdaságban, s ez a kettősség valószínűleg továbbra is jelen lesz a magyar gazdaságpolitikában.

Az viszont már jó, hogy a vagyont és jövedelmet felfaló infláció tigrisből mostanra cicává változott, igaz, a karmait még nem húzta be. S azt azért nehéz is lesz így elérni.