Az Exxon Mobil boríthatja a Chevron felvásárlását?
Az Exxon Mobil hivatalosan is bírósághoz fordult a Chevron 53 milliárd dolláros Hess felvásárlásával kapcsolatban. Az amerikai cég szerint, ha tulajdonosváltás történik a guyanai Stabroek mezőben, akkor nekik elővásárlási joguk van. Márpedig a Hess felvásárlása az Exxon értelmezése szerint egy ilyen esemény.
A Stabroek az elmúlt évek legsikeresebb új kőolaj felfedezése: a Guyanától 120 tengeri mérföldre található mező 6,6 millió hektáron helyezkedik el, a becslések szerint 11 milliárd hordó tartalékkal rendelkezik. A jelenlegi fejlesztési tervek szerint 2027-re érheti el a csúcsát a szénhidrogén termelés napi 1,2 millió hordóval, vagyis a világ olajtermelésének több mint 1%-át adhatja ez a tengeri lelőhely. A kutatást és a kitermelést hat tengeri mozgó fúrótorony, ún. FPSO (Floating production, storage and offloading) végzi, ami később a tervek szerint tízre bővíthető.
A Stabroek fejlesztését az Exxon Mobil vezeti, ők a legnagyobb tulajdonosok is 45%-os részesedéssel. Mellettük a Hess 30%-os tulajdonos, a kínai CNOOC pedig 25%-kal van jelen ebben a rendkívül értékes karibi mezőben.
Nem véletlen, hogy a Chevron emiatt akarta megvenni leginkább a Hess-t. Ha az ügylet megbukik, az valószínűleg az összeolvadást is átértelmezi, sőt akár azt is eredményezheti, hogy a Chevron eláll a megállapodástól. Emiatt ez egy nagyon fontos esemény mindhárom cég életében. Abban nincs kétségünk, hogy az Exxon Mobil megvenné a Hess részesedését azon az árazáson, amennyiért a Chevron is vevő lenne, ha így dönt a bíróság. Azt sem lehet egyébként kizárni, hogy végül megállapodnak a felek – az elhúzódó jogi eljárás ugyanis lassíthatja a Stabroek fejlesztését, ami viszont senkinek sem az érdeke. Az Exxon valószínűleg jól jön ki az ügyből, a bizonytalanság inkább a Hess és a Chevron részvényeseit sújtja.
Az elmúlt években egyébként az olaj és gázipar érdeklődése ismét nőtt a tengeri (offshore) mezők iránt. Ez részben amiatt van, mert a nagy nemzetközi olajvállalatok környezetvédelmi okokból ódzkodnak otthon befektetni. Guyana és Suriname pedig közel van az Egyesült Államokhoz, ráadásul ezek nagy méretű, kedvező költséggel kitermelhető mezők. Másrészt az európai gázválság miatt felértékelődött a Földközi és a Fekete-tenger gázlelőhelyeinek a szerepe, hiszen közel vannak a kontinenshez. A kockázat főleg politikai oldalról jelentős – Venezuela vitatja, hogy a Stabroek területe Guyanához tartozik-e, a Földközi tengeren pedig Izrael, Egyiptom és Ciprus is különböző politikai problémákkal küzd, ami miatt megállhat a tengeri kutatás és termelés. Ezzel együtt ez az irány a jellemző, ami izgalmassá tehet olyan vállalatokat, mint a Noble Corporation (NE US) vagy a Transocean (RIG US).