A rugó meg a forint

A múlt hétig olyan volt a forint árfolyama, mintha egy rugó végén üldögélne. Ha nagyon kihúzták az EURHUF árfolyamát lefelé (azaz erősödött a forint), akkor növekedett a kamatvágás valószínűsége, ha pedig 400 felé járt (volna), akkor meg éppenséggel csökkent (volna) a valószínűsége a kamatvágásnak. Még annak ellenére is, hogy augusztusban meglepetésre 3,4 százalék lett az infláció, s az elemzők idénre most már 4 százalékos, jövőre pedig az alatti inflációs rátákat várnak Magyarországon. Azaz úgy tűnik, hogy az MNB-nek sikerül(t) elérnie a fő feladataként megfogalmazott árstabilitást. Persze nem mindegy, hogy milyen forint árfolyammal számolunk ebben a képletben. Hiszen ha a forint gyengébb, akkor az importált infláció is magasabb, s így a cél veszélybe kerülhet.

Az is igaz, hogy már a Fed sem fél igazán az inflációtól. Múlt szerdán gyakorlatilag ezt az üzenetet küldte. Sőt, valójában a munkanélküliség növekedéstől fél. Az pedig tudjuk, hogy alapvetően dezinflációs hatású valami. Szóval nagyot vágott. Ez viszont az MNB-nek is segítség a kamatcsökkentésben.

Éppen ezért a 24 elemző (köztük az Erste is) egyöntetűen 25 bázispontos kamatcsökkentést vár a holnapi napon. Azaz 6,5 százalékra csökkenhet az alapkamat.

Sőt! A piaci szereplők az év végére már 6 százalékot, egy év múlva pedig már 5 százalékos alapkamatot áraznak. Mindeközben az inflációs várakozás idénre 4, jövőre pedig már 3,6 százalékon áll. 2025-ban pedig 3,2 százalék lehet. Mindeközben a gazdaság is 3 százalék fölötti növekedést mutathat. Vagyis majdnem minden rendben van, kivéve a költségvetést, ami az előrejelzési horizonton messze 3 százalék fölött alakulhat. Csak 2026-ban csökken – az előrejelzések szerint 4 százalék alá. Azt meg azért nehéz elhinni, mert választási év lesz, amikor nehezebb kordában tartani a pénzügyeket. Különben a költségvetésnek két sarokpontja van jelen pillanatban. Az egyik a kamatkiadások, a másik a hadi költekezés. Mind a kettő megugrott az elmúlt években. Az utóbbit a biztonságpolitikai helyzet indokolja, de „saját” döntésünk, hogy a GDP-nek több mint 2 százalékát költjük rá. Míg az előbbinek jelentős része jön az elmúlt évek inflációjából (lakossági állampapírok magas kamata). Ugyanakkor a hozamok csökkenésével a nem lakossági kamatfizetési kötelezettség is lassú csökkenő pályára áll.

S akkor mi lesz veled forint? A mai gyengülés valószínűleg már a holnapi várható kamatdöntésnek tudható be. Így – ha a lépés a vártnak megfelelő – a döntés után valószínűleg már nem lesz komolyabb mozgás. Fontos, hogy mi lesz a kommunikáció. Ha marad az óvatos megközelítés, akkor valószínűleg nem kell nagyobb mozgásokra számítanunk.