Kincs, ami nincs!

Amerikában választási témává váltak az élelmiszerárak, amelyeket túl magasnak érzékel az átlagos választópolgár. Pedig jelenleg és átlagosan ugyanannyit — 3,6 órát — kell dolgozni egy heti élelmiszerért, mint a COVID előtt. Egyes magyarázatok szerint azért téma még mindig az élelmiszerár, mert a lakosság a korábbi évtizedekben hozzászokott a bérekhez képest az élelmiszerárak folyamatos relatív leértékelődéséhez.

Egyheti élelmiszer megvásárlásához szükséges munkaóra az USA-ban

Forras: Marketwatch

Jogosan adja magát a kérdés, hogyan állunk ezzel itthon.

Bérek és élelmiszerár, illetve infláció alakulása Magyarországon

*2017 októberétől kumulált havi adatok

Forrás: Bloomberg, Erste

Itthon a fogyasztás 2022 tavaszán zuhant be, amikor az infláció és az élelmiszerárak dinamikus növekedésbe kezdtek. Nem csak az árak növekedtek, hanem a fizetésekhez képest is jelentős áremelkedés volt. Más szavakkal: a havi nettó jövedelmünk egyre nagyobb hányadát kellett élelmiszerre fordítani. Viszont cirka egy éve egy nagy csökkenést láttunk ebben, s az idei évben visszatértünk a 2022. tavaszi szintre. Mindennek ellenére a kiskereskedelmi forgalom — ugyan növekedett —, de csak a 2020 körüli szintre tért vissza. Utána, mint tudjuk, volt a „bosszú” fogyasztás. Ezt a megugrást láthatjuk a grafikonon a 2022-es bezuhanás előtt. Szóval úgy tűnik, hogy bár a jövedelmünknek megint nagyjából az inflációs robbanás előtti hányadát költhetjük el az élelmiszerboltokban, de ettől nem igazán fogyasztunk többet. Igaz, ebben — több dolog mellett — az is szerepet játszhat — amit a döntéshozók is mondanak —, hogy a statisztika javulását elsősorban a magasabb jövedelmű háztartásoknak köszönhetjük, azaz a kisebb jövedelmű háztartások jövőbeli költése hozhat még valamiféle javulást a fogyasztásban, de azért olyan nagy csodára nem kell számítanunk. Vagyis az ebből befolyó ÁFA bevétel növekmény, ez a kincs a költségvetés számra nagy valószínűséggel nem létezik.