A kínai stimulus margójára
Korábban írtunk róla, azonban érdemes lehet átvenni, hogy mi történt a kínai „csodaprojekt” bejelentése óta.
A ma közzétett harmadik negyedéves kínai gazdasági adatokat összességében kellemes meglepetést okoztak. A legtöbb európai ország megirigyelné, hogy 4,6 százalékkal nőtt volna a gazdasága az előző negyedévben, de az is igaz, hogy ez az elmúlt hat negyedév legkisebb mértékű növekedése Kínában.
A kínai állami média pedig leginkább attól zeng, hogy az 5 százalékos növekedést el kell érni, ha törik, ha szakad. Az előző hónapokban az ipari termelés és a kiskereskedelmi forgalom is javulást mutatott, jóval az elemzői várakozásokon túlmutatva. Ennek ellenére a tőzsde nem különösebben értékelte a ma megjelenő adatokat, a CSI 300 0,4 százalékkal csökkent a hírt követően a zárásig. A nagyszabású gazdaságélénkítési program szeptemberi bejelentése után kezdődött gyors emelkedést követően hasonlóan gyors korrekció is végbement, az október 8-i lokális csúcs óta pedig 12 százalékot korrigált lefelé az index.
A vártnál jobb negyedévet azonban csak minimálisan befolyásolhatta a belengetett gazdaságélénkítő csomag, aminek még nem volt valójában ideje kifejteni a hatását.
Az azóta megjelenő 0,4 százalékot jelző éves inflációs adatokból kiderült, hogy továbbra is fenyegetően közel a defláció, és bár javul, igazán a belső fogyasztás sem akar beindulni. Az export minden elemző várakozását alulmúlva visszaesett, mindössze 2,4 százalékkal nőtt év/év alapon szeptemberben. Az ingatlanpiac pedig továbbra is csak küszködik.
Bárhogy is legyen, egyelőre az élénkítésekről szóló bejelentések végeláthatatlan sora helyett kiszámítható politikára és stabilitásra lenne szükség ahhoz, hogy a lakossági fogyasztás élénkülni tudjon és a külföldi befektetőket meg tudja tartani Kína.