„Trump put” és value vs. growth

Most, hogy már közel 5 százalékot csökkent az S&P500 index a valamivel több mint egy hete elért újabb történelmi csúcshoz képest, elkezdték találgatni a stratégák, hogy meddig eshet az index. Általánosnak tűnik a vélemény, hogy 10 százalékos esésnél már érdemes lehet belépni a piacra, mert az elmúlt évek azt a tanulságot szolgáltatták, hogy aki ezt meglépte, az nem járt rosszul. Sőt, egyenesen „Trump put”-nak nevezik a potenciális belépési szintet, utalva arra, hogy az elnök akár még szóban vagy esetleg tettek formájában is intézkedhet, hogy az árfolyamok csökkenését megfékezze. (A kifejezés arra utal, hogy a döntéshozók put, azaz eladási opciókat adnak el, amelyek mögé részvényeket kell vásárolni egy bizonyos – alacsonyabb – árszint elérésekor. Korábban élt a „Fed put” kifejezés is a piacon.) Trump már az első ciklusban is megmutatta, hogy a kormányzat teljesítményét a tőzsde viselkedésével méri. Szóval van olyan spekuláció, hogy esteleg a vámháborúból is kitáncol egy komolyabb részvénypiaci esés láttán. Ez az elnök cikázását és a naponta változó dátumokat illetve terveket látva nem lehetetlen, de azért elég siralmas elképzelésnek tűnik. S erre azért nem vennék fel pozíciókat.

Egy ilyen, kockázatosabb környezetben az olcsóbb és jó minőségű részvények általában relatíve felértékelődnek a magasabb és akár növekvő kockázattal találkozó növekedési részvényekkel szemben. Ezért nézzünk meg egy hipotetikus pozíciót, amelyben shortoljuk a technológiát és longoljuk az érték alapú részvényeket, amit az egyszerűség kedvéért a Nasdaq és a Dow Jones indexekkel azonosítottunk.

A Dow Jones, a Nasdaq és ezek különbözete

Forrás: Bloomberg, Erste

Mint a fenti grafikonból látható, az elmúlt időszakban javult a különbözet mértéke a tavalyi év felétől számított elmozdulások alapján, de azért egyelőre nem ez a legélesebb kés a fiókunkban. Viszont továbbra is valószínűbb a value részvények relatíve jobb teljesítménye a növekedésiekkel szemben.