A forintot mozgató láthatatlan erők

A forinterősödés fő oka a szigorúbb monetáris politika és az ennek eredményeként kialakult kedvező kamatfelár. Varga Mihály márciusi érkezése óta szigorúbb hangnemre váltott a jegybank, és még a jelenlegi árfolyamnál is rendszeresen hangoztatják a szigorú monetáris politika szükségességét, amivel szemben ezúttal a fiskális politika irányítói sem emelték fel a szavukat.

Devizás termékek irányába billent a megtakarítási szerkezet

A jegybanki szigor oka részben az infláció letörésére irányul. Az Erste előrejelzései szerint idén 4,7 százalék, jövőre 4,1 százalék lehet az infláció, vagyis a jegybanki inflációs cél elérése csak 2027-ben tűnik reálisnak. A lakosság inflációs várakozásai pedig régóta 20 százalék körüli szinten vannak beragadva, ami az árazási döntéseken, bértárgyalásokon keresztül végső soron visszahat az inflációra is. A másik szempont a forinttal kapcsolatos negatív beidegződés, az elmúlt bő egy évtizedben stabilan leértékelődő pályán mozgott a forint az euróval szemben, ami a megtakarítási szerkezetet is a devizás termékek irányába tolta el, ami nem lehet célja egyetlen kormánynak vagy jegybanknak sem, hiszen ezáltal kontrollt veszít. Az erősebb forint ezen a szemléleten is némileg változtathat, bár évtizedes tapasztalatokat nem lehet gyorsan felülírni.

A jegybanki szigor azt eredményezi, hogy egy hónapos időtávra évesített 6,5 százalékon lehet forintot lekötni a bankközi piacon (1 hónapos Bubor). Ezzel szemben román lejben 6 százalékos, lengyel zlotyiban 4,9 százalékos, cseh koronában 3,3 százalékos kamatot lehet elérni. Sőt olyan egzotikus devizára, mind a dél-afrikai rand is csak 20 bázisponttal magasabb kamatot lehet kapni, mint a forintra. Vagyis régiós versenyben nálunk a legnagyobb a kamatelőny a 2 százalékos eurós kamatokhoz képest. Ez pedig a „carry tradeknek” kedvez.

Közben az idei évi költségvetési hiány 4,7 százalék, jövőre pedig 4,5 százalék lehet. Abszolút értelemben ez sem jó, de régiós versenytársainknál még rosszabb a helyzet. Romániában idénre 7,7 százalék, jövőre 6,3 százalékos költségvetési hiány várható a konszenzus szerint. Lengyelországban ugyanez 6,4 százalék, illetve 6 százalék lehet. Csak a csehek állnak jól 2 százalék körüli költségvetési hiánnyal, de ott meg sokkal kisebb a kamatfelár.

Felmenő rendszerűek a jóléti intézkedések

A magyar költségvetési hiány kapcsán joggal merülnek fel a jövő áprilisi választással kapcsolatos aggodalmak. Azonban az eddig bejelentett jóléti intézkedések, úgy, mint két és három gyermekes anyák adómentessége, vagy a kamattámogatott, 3 százalékos Otthon Start lakáshitel, mind-mind felmenő rendszerűek. Előbbi 2029-re teljesedik ki, utóbbi pedig a 25 éves futamidő miatt rendelkezik rendkívül hosszú felfutási periódussal. Jövőre ezek még nem fognak jelentős költségvetési terhet jelenteni. Márcsak azért sem, mert a tipikus évi 100-150 ezres lakáspiaci tranzakciószám rövidtávon egyfajta plafont képez, ráadásul az első évben a költségvetésnek még komoly bevétele is keletkezik a 4 százalékos vagyonszerzési illetéken keresztül. Hosszabb távon viszont akár jelentős költségvetési teherré is nőhetnek az említett vállalások, de a rövid távban gondolkodó devizapiaci spekulánsokat ez nem nagyon érdekli, őket a kamatok és a rövidtávú finanszírozási szükségletre ható tényezők befolyásolják.

A hitelminősítőktől őszi felülvizsgálati körétől valószínűleg nem kell tartanunk, mint láthattuk a régió többi országában sem jobb a helyzet, így indokolatlan lenne Magyarországot leminősíteni, főleg bóvli kategóriába átsorolni.

Az elmúlt időszakban egy új, meglehetősen szokatlan kérdés kezdett el megjelenni, lehet-e túl erős a forint? Elvileg lehet, hiszen az erős forint árt az exportnak, a relatíve magas kamat (amivel elérjük az erős forintot) pedig árt a növekedési lehetőségnek. Ugyanakkor valószínűleg itt azért még nem tartunk.