Venezuela – sok hűhó semmiért

2026.01.13. 11:06 • Erste Kommentár

Az év elején bombaként robbant a hír, hogy az Egyesült Államok elrabolta Nicolas Maduro venezuelai elnököt és feleségét, majd az Egyesült Államokba hurcolta őket. A hír az olajpiacra is hatással volt. Néhány fontos gondolatot szeretnék ezzel kapcsolatban megosztani.

  • Venezuela a világ legnagyobb olajtartalékán ül, melynek nagysága 303 milliárd hordó. Ez a jelenlegi fogyasztási szintek mellett több mint 8 évnyi globális fogyasztásra elegendő.
  • Az ország az OPEC alapító tagja, valamikor az arab országokkal egyenrangú olajipari államként tartották számon.
  • A venezuelai kőolaj nehéz, ami azt jelenti, hogy a jellemző szénlánc hosszúság meghaladja az átlagot. Ezzel együtt ebből a kőolajból is lehet finomított termékeket gyártani, főleg dízelt, bitument és fűtőolajat.
  • A venezuelai olaj elszállításához könnyű kőolajokra, elsősorban kondenzátum importra van szükség. Ez teszi lehetővé, hogy megfelelő viszkozitással rendelkezzen a termék és tankerhajókra tehetővé váljon.
  • A venezuelai kőolajat tradicionálisan az amerikai finomítók vették meg, főleg a Mexikói-öbölben lévő egységek, amelyek kifejezetten erre a nehézolajra szakosodtak. Az amerikai olajcégek biztosították a szállításhoz szükséges könnyű, elsősorban texasi kondenzátumot. Később a kapcsolatok romlásával iráni és orosz kondenzátumot vett Venezuela, illetve az utóbbi években a kínai olajcégek biztosítottak nekik ilyen terméket. Az elmúlt években Kína lett a venezuelai export fő vevője.
  • Ennek a kőolajnak magas a kitermelési költsége. A venezuelai kőolaj közvetlen kitermelési költsége 13-15 dollár hordónként. Ha azonban hozzávesszük a beruházási kiadásokat is, akkor a teljes kitermelési költség 30 és 80 dollár között lehet. Ezt azért is nagyon nehéz megbecsülni, mert az országot sújtó szankciók következtében a venezuelai kőolajipar jóval drágábban jutott eszközökhöz, ami jelentősen emelte a beruházások árát. A kőolaj export költségét a kondenzátum import és szállítás is drágítja, ami persze részben visszanyerhető az értékesítés során.
  • Az országban a helyén maradt a korábbi rezsim. A hatalmat Delcy Rodriguez vette át, aki Maduro elnökhelyettese volt, és aki többször is felesküdött az elnökre. Teljesen bizonytalan, hogy az ország képes-e újra demokratizálódni vagy sem. Caracas, a főváros, a világ legveszélyesebb helye, az egész ország drogbűnbandák befolyása alatt van. Az ország 82%-a szegény, 53% extrémen szegény. Egy velejéig korrupt, végtelen szegény és bűnözésből élő országról van szó, ami 25 éve még az egyik legjobban prosperáló latin-amerikai állam volt, amíg Chavez és Maduro gazdaságilag és morálisan tönkre nem tették.
  • A venezuelai kőolajipar jelenleg romokban hever. Ennek oka a többszöri államosítás és kisajátítások, amelyek következtében az USA egyre szigorúbb szankciókat vezetett be az ország ellen. Az állami olajcég, a PDVSA emiatt nem tudott megfelelő módon beruházni, miközben a Chavez, majd a Maduro rezsim is folyamatosan tőkét vett ki a cégből. Az ország 20 éve még napi 3-3,5 millió hordó nyersolajat termelt, ez ma 800-900 ezer hordó. Az export pedig napi 400-500 ezer hordó.
  • Az ország olajtermelésének helyreállításához a becslések szerint 100-150 milliárd dollár beruházás szükséges a következő évtizedben. Ez lehetővé tenné, hogy újra 3-3,5 millió hordó nyersolajat termeljen az ország. Óriási beruházások kellenének emellett a környezeti károk helyreállítására, illetve az ország finomítói kapacitásának rendberakására is. Az elmúlt évtizedek bizonytalansága miatt az olajszakemberek, mérnökök és munkások jó része távozott az országból. Kolumbia olajiparának felépítése a venezuelai szakembereknek köszönhető.
  • Emellett a helyzetet nehezíti, hogy a 2007-es kisajátítás során a venezuelai szocialista kormány a nagy amerikai befektetők közül a Chevronnal megegyezett, de az Exxonnal és a Conoco-val nem. Utóbbi két cég jogerősen milliárd dolláros követeléssekkel rendelkezik a venezuelai állammal és a PDVSA-val szemben. A Chevron a mai napig aktív az országban, a kitermelés negyedéért felel a PDVSA-val lévő közös vállalatuk.
  • Nem véletlen, hogy az Exxon – az amerikai elnök legnagyobb megrökönyödésére – nem befektethetőnek minősítette a napokban az országot a fenti események tükrében.

Összefoglaló: Nem szabad arra számítani, hogy Venezuela megváltja a világot. Bár az amerikai szankciós nyomás enyhülésével rövidtávon kismértékben nőhet a kőolaj termelés és az export, de a nagy áttörést az hozná, ha a következő évtizedekben megtörténnének azok a sok tízmilliárd dolláros beruházások, melyek az elmúlt 15-20 évben elmaradtak. Ennek azonban nincsenek meg a feltételei – a jog és közbiztonság, magas kőolajár, hiány, szakemberek. Emiatt nem számítunk arra, hogy Venezuela növekvő kínálatot jelent majd a következő évtizedben a világpiacon. Donald Trumpéknak azért kell elsősorban az ország, hogy ne Kína gazdasága erősödjön, és legyen egy tartalék terület, ha az amerikai kőolajtartalékok elfogyóban lesznek. Emellett a venezuelai kőolaj tartja életben Kubát – egy másik karibi ország, melyre 60 éve vissza szeretne jutni az USA, és amely a latin-amerikai szocialista eszmék bölcsője. Várható, hogy a napi 70 ezer hordós, Kubába tartó venezuelai olajexport nélkül hamarosan ez az ország is csődbe jut és visszakerül az amerikai befolyásolási övezetbe.

Keresés
Teljes lista
Jelen weboldal használatával hozzájárul a cookie-k használatához.
Cookie szabályzat Elfogadás