Milyen háborútól félünk?
A Marketwatch szerint a tegnapi esést követően meg kell venni a piacokat, hiszen amikor geopolitikai feszültség volt az elmúlt 25 évben, akkor a T napot követő 22. napon az S&P500 az esetek több mint 80 százalékában átlagosan 2,2 százalékkal volt magasabban, mint a „bomba” napi árfolyamok voltak, amelyek amúgy átlagosan 0,5 százalékos csökkenést hoztak magukkal.
Érdekes megközelítése az elmúlt napok, s a hétvége eseményeinek. Sokan csakugyan háborús helyzetnek tekintik a Trump féle követeléseket. De! Szerintem sokkal fontosabb a kereskedelmi háború kiújulása. Értem én, hogy itt háború készülődik a NATO-n belül. A dánok már küldtek is újabb 58 katonát a korábban érkezett 60-hoz. Így már majdnem egálban vannak az ott tartózkodó, 150 főt számláló amerikai katonai állománnyal. Ha a dánokkal szolidarító államok által küldött néhány katonát is beszámítjuk, akkor valószínűleg tényleg meg is van az egyensúly. Szóval készül a hatalmas összecsapás! Nagy háború lesz a NATO-n belül, majd háromszázan lövik majd egymást, miközben az oroszok éppen és még mindig agresszorkodnak (bocsánat ezért a kifejezésért), a kínaiak meg éppen arra készülnek. Az Egyesült Államok meg kétségbeesetten próbálja átterelni a chipgyártást Tajvanról az USA-ba. Amúgy is, az egyre egyértelműbb kínai törekvések közepette az USA-nak tényleg egy testvérháborúra van szüksége. Nem, nem szövetségesekre, akik a Csendes-óceánon csatlakozhatnának hozzá, ha jön a baj. Az pedig előbb jöhet, mint a chip gyárak néhány évig is elhúzódó felépítése az USA-ban.
Oké, hallom azt is, hogy nem is a katonai erő a lényeg, a ritkaföldfém tartalék az, amire hajt. Pedig a ritkaföldfémek nevükkel ellentétben nem is ritkák. Csak eddig hiányzott a lelőhelyek megkutatása, mert Kína hajlandó volt a környezetét szennyező eljárásokkal előállítani azt, s ezzel függővé tenni a világot. Persze a potenciális lelőhelyek megkutatása is évekig tart, na meg a környezetszennyezés sem jó dolog. Na de ez igaz Grönlandra is. Előbb meg kell szerezni a területet, aztán meg kell küzdeni a rideg természeti körülményekkel, stb. Szóval ebből sem lesz hamar eredmény, miközben egy szövetségi rendszer felrúgása következne be.
Szóval a baj, hogy valójában nem látszik Trump igazi célja. Csak az, hogy tör és zúz, de valójában nem tudjuk miért, s azt sem, hogy ez mennyire valóságos gondolat. Hiszen láttuk az elmúlt év során a tárgyalási technikáját.
Viszont a kereskedelmi háború frontjainak újranyitása valós fenyegetésnek tűnik. Ugyanakkor azok tényleges hatása nem tűnik hatalmasnak. Az EU export 20,9 százaléka ment az USA-ba 2024-ben, ami 532,3 milliárd euróra rúgott. Az USA pedig 334,8 milliárd euró értékben adott el javakat az EU-ban, ami az EU importjának 13,7 százalékát tette ki. Ez a két régió rendelkezik a világ legnagyobb kereskedelmi kapcsolatával. Mint ahogy Európa rendelkezett a világ legnagyobb energetikai függésével még négy évvel ezelőtt. Ez az utóbbi ma már szinte nullának tekinthető.
Szóval a kereskedelmi háborútól jobban kellene félni, de a valóságban a gazdaságok méretéhez képest ez nem egy nagy dolog. Néhány tized százalékponttal vetheti vissza a gazdasági növekedést. Úgy is mondhatnám, hogy előrejelzési hibahatáron belül van a hatás. (Gondoljunk csak a magyar éves GDP előrejelzésekre év elején, majd a valóságra év végén. S hasonlót láthatunk most az USA-ban is, hiszen a piac és a kormányzat közötti predikciós különbség hatalmas.)
Vagyis mindent összefoglalva: szerintem a kereskedelmi háborútól kellene félni valójában, legalábbis az egyes cégek szintjén (gépkocsi gyártók és gyógyszergyárak /de nem a Richter esetében/), de makrogazdaság tekintetében ez sem komoly hatás. S azt is láttuk, hogy a sok retail pénz lazán megveszi a „dip”-et, talán most is meg fogja, hiába tűnik továbbra is drágának a legtöbb piac. Vagyis a Marketwatch publicistájának akár még igaza is lehet a vételekkel.