Hogyan tovább BUX? Avagy a makro mondja meg a jövőnket?
Tudjuk, hogy a magyar piac még mindig viszonylag olcsónak tekinthető, ha az előremutató P/E árazásokra tekintünk. Például a ma jelentő Richter egy részvényre jutó eredménye 1.271 forint, azaz a részvény jelenlegi árfolyamával még éppen 10-es P/E ráta alatt forog, ami jóval elmarad a Krka 18-as értékétől és kicsivel van a Hikma 9-es értéke fölött. Viszont az idei várható eredménnyel már megint a Richter a legolcsóbb részvény ezek közül a PE metrika alapján. Igaz hogy a Richter súlya a BUX indexben csak 18 százalék, elmondható, hogy úgy általában a magyar piac még mindig nem tekinthető túlárazottnak, még a választásokkal kapcsolatos bizonytalanságnak köszönhetően sem, amelyről alább osztanék meg néhány gondolatot.
Azt gondoljuk, hogy a költségvetési hiány csökkentése elsősorban az államadósság kamatainak csökkentésén keresztül fog megvalósulni, nagy valószínűséggel függetlenül a választások eredményétől. Ugyanis az elsődleges államháztartási egyenlegünk, a KSH statisztika alapján már 2024-ben nulla környékére emelkedett a 2020-as évek negatív tartományából, s ez így maradhatott 2025-ben is. Az elmúlt két év költségvetése ilyen szempontból takarékosabbnak mondható, mint számos más régiós országé. Lásd az alábbi ábrát.
Régiós költségvetési kiadások a GDP százalékában

Forrás: Erste, AMECO
A várhatóan (viszonylag lassan) csökkenő kamatterhek a hozam kockázati felárat is csökkenteni fogják a német kötvények hozamai fölött, mint ahogy ez már most is tetten érhető pl. 10 éves hozamfelárakban.
Régiós hozamfelárak

Forrás: Erste, Bloomberg
Ez pedig azt jelenti, hogy a hosszú hozamok és a részvénykockázati prémiumok is csökkenhetnek az elkövetkező években, ha egyéb változásokkal nem számolunk. (sem pozitív, sem negatív oldalon). Ugyanis a piac tőkeköltsége ezen két tétel összegeként áll elő, s jelen pillanatban 13,5 százalék körül van. Ha ez pl. 1 százalékponttal csökken, akkor az „ceteris paribus„ kb. 13,5/12,5-1 azaz cirka 8 százalékkal értékeli fel a piacot. Viszont a német 8 és a magyar 13,5 százalékos tőkeköltség közötti rés nagy valószínűséggel nagyobb mértékben csökkenhet, mint 1 százalékpont, attól függően, hogy milyen konvergenciát látunk majd magunk előtt.
Mindez pedig azt sugallja, hogy nagy valószínűséggel egy win-win szituációban vagyunk, s ennek (is) köszönhető a magyar piac idei jó teljesítménye. Ugyanakkor, mint kollégám tegnap rámutatott, az eddigi felülteljesítésünk a régiós szereplőkhöz képest bizonyos értelemben visszafogottnak volt tekinthető.