Nézzünk rá az indexekre!
Miközben például a DAX indexben jól azonosítható az iráni háború okozta turbulencia, gondolok itt az erős földgáz és olaj kitettségre – addig az USA részvénypiacára nézve nem igazán azonosítható, vagy csak kis mértékben. Az USA úszik a gázban, s az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően az olajkihozatala is sokkal magasabb, mint pl. egy-két évtizeddel ezelőtt volt. Szóval a gazdasági kitettsége – ilyen értelemben – a háború felé relatíve alacsony.
Látható negatív hatás azoknál az indexeknél mutatkozik, amelyek kitettsége érzékenyebb lehet az öbölből származó szénhidrogén vagy éppen a magasabb szénhidrogénárak felé. Így nem csak a DAX esett vissza a 200 napos mozgóátlagra, de pl. a Hang Seng is. Viszont a shanghai CSI300 indexen megint csak alig lehet felfedezni az iráni háború hatását. Pedig abban egyetérthetünk, hogy Kína az iráni olajon erős kitettséggel rendelkezik a háború felé (keresztül (a Kpler szerint 2025-ben olajimportjának 12 százaléka, napi 1,4 millió hordó származott innen). Ugyanakkor a CSI300 index ugyan elérhető a külföldi befektetők számára, alapvetően, mintegy 70 százalékban belföldiek kereskednek benne, rajta. Az meg az S&P500-ra igaz, hogy az elmúlt években jelentősen megnövekedett a belföldi (meg külföldi) magánbefektetők aránya a piacon. Valójában az utóbbi években már ők mozgatják a börzét. Ráadásul szeretik megvenni az eséseket.
Szóval úgy tűnik, hogy az energiahordozók és a magánbefektetők felé való kitettség együttese határozta meg az elmúlt napokban az indexek teljesítményét. Ez különben igaz a BUX-ra is, ahol a külföldi (tipikusan intézményi) befektetők aránya magas, mind a birtokolt részvények (46%), mind a forgalom arányában. Ugyanakkor azért a nagy mozgást a BUX-ban az OTP árfolyama okozta elsősorban, ott láthattunk kb. 10 százalék körüli esést, míg a többi nagyobb súlyú papírban igencsak limitált csökkenés volt.
Szóval összességében egy szelektált pánikot láthattunk, amely jó pár index esetében nem is nagyon jelent meg. Másrészt ahol megjelent, ott is nagyjából arra volt jó, hogy a 200 napos támaszig küldje az indexet, vagy éppen egy csökkenő fázisnak mintha a végét hozta volna el (pl. BUX). Szóval úgy tűnik, hogy nem egy általános pánik söpört végig az indexeken, hanem a pánik inkább csak verbálisan jelent meg. Vagy másképpen fogalmazva, a pánik alapvetően limitált volt a legtöbb esetben. Ennek pedig a végül is a „csak kicsit elszabaduló” energiaár volt az oka. Valójában úgy tűnik, hogy az USA és Izrael előbb kényszeríti térdre Iránt, mint sem az elég hosszan tudná olyan módon blokkolni a szorost, hogy az ténylegesen nagy fájdalmat okozzon a világnak. Szóval ez a fegyver sem tűnik túl hatékonynak.