TACO megint, vagyis a legújabb Trump put!

Az emelkedő amerikai üzemanyagárak és az ezáltal csökkenő népszerűségnek köszönhetően Trump tegnap meghirdette a „háború végét”. Legalábbis azt, hogy az USA elérte katonai célját. (Az, hogy ez pontosan mi volt, és hogy pontosan mit ért el azt nem tudjuk.) Elvileg az atomfegyver készítésének a meggátolása, és vagy a rezsim megbuktatása, vagy csak éppen a rezsim megbüntetése az elmúlt hónapok vérengzései miatt. Ha az utóbbit tekintjük célnak, akkor az megtörtént. Ha az atombombára gondolunk, akkor már kétes lehet a dicsőség. Nagy valószínűséggel viszont sikerült legalább visszavetni az atomprogramot. Jó esetben talán néhány évvel. A rendszerváltás kérdésére pedig egyértelmű „nem” a válasz. Sőt, a volt iráni vezető fiának megválasztásával az iráni üzenet egyértelmű „Harc az utolsó leheletünking!”. Persze ennél azért valószínűleg pragmatikusabbak lesznek, amikor rájönnek, hogy lassan nincs mivel harcolni, s Kína is várja az olajat azért a pénzért cserébe, amire Iránnak, a forradalmi gárdának nagy szüksége van.

Szóval gyanítom, hogy Irán is inkább a békére fog törekedni hamarosan. Hasonlóan, mint a tavalyi 12 napos háborúban. Lenyelve keserűségét. A kérdés az, hogy mire számíthatunk ez után? Lesz e megnyugvás az olajpiacon, s ezáltal a gazdasági növekedési kilátások tekintetében is?

Valószínűleg lesz, de a kilátások mindenképpen romlanak egy picit. Ha hamarosan újraindul a Hormuzi-szoroson a kereskedelem, akkor – csak a kőolaj tekintetében – akár több, mint egy hónap lehet, míg az eddig elhasznált készletek visszaépülnek, ha a korábbi kapacitással számolunk. Ugyanis időbe telik, míg a leállított termelést újra tudják indítani az öbölben. A háború előtt az olajtermelés kb. 3-5 millió hordóval haladta meg a keresletet a világban, azaz ez a többlet épülhet vissza. Különben meg eddig mintegy 150 millió hordó esett ki a világpiacról, s még nem tartunk a hajózás újraindulásnál. Igaz, bizonyos - pl. orosz – szankciók feloldásáról is szó lehet, hogy a kínálat gyorsabban növekedjen. Egy szó, mint száz, összesen egy-két hónap magasabb kőolajárral számolhatunk idén, mint a valós egyensúlyi ár. Ez magasabb inflációt és kisebb gazdasági növekedést hozhat az alappályához képest, de nagy valószínűséggel nem lesz kritikus a változás. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a jelenlegi forgatókönyv szerint halad minden, akkor a korábbi szintek közelébe emelkedhetnek vissza a piacok. Ugyanakkor azért annál nagyobb boldogságra nem feltétlenül számítok, mert az árazások egyes piacokon már inkább feszítettnek voltak mondhatók. A magyar piac szerintem nem tartozik ezek közé. (pozitív értelemben)