Nem indokolt a túlzott nyugalom az olajpiacon
A határidős olajpiaci árak az mutatják, hogy az Irán elleni háború relatíve gyors lezárása fog következni. A Brent ma reggel (2026. március 19, reggel 9 óra 45 perc KKE idő szerint) 112,3 dolláron forgott azonnali leszállításra. Ezzel szemben augusztus végére 97,3 dollár alatti szinteket áraz a piac, 2027 év végére pedig 77,5 dollárig süllyedhet az ár. A kérdés, hogy indokolt-e ez a fajta optimizmus?
A Brent típusú kőolaj határidős árjegyései 2026. március 19-én, reggel 9 óra 45 perckor
Forrás: Bloomberg
Sajnos azt látom, hogy bőven van felfelé mutató kockázat. Nagyon valószínű, hogy az Egyesült Államok és Izrael beleragadhat egy elhúzódó háborúba Iránnal szemben. Az iráni teokráciát nem lehet csak légi eszközökkel megbuktatni, sőt, paradox módon az éppen gyengülő rezsimet ez a háború még meg is erősítette. Az a teheráni állampolgár, aki nem hitte el az ajatollahok meséjét, hogy minden izraeli és amerikai az ördög maga, a fővárosra hulló fekete eső után megrendülhetett a hitében. Ezt a mérgező csapadékhullást ugyebár azok az amerikai és izraeli rakéták okozták, amelyek a város melletti hatalmas nyersolaj és késztermék tárolót, illetve a teheráni finomítót lőtték szét, ami után fekete toxikus szénhidrogén eső terítette be a várost.
Az utóbbi időszakban nagy figyelemmel követtem a Vali Reza Nasr nevű, iráni származású amerikai akadémikus elemzéseit a helyzetről. Nasr a washingtoni Johns Hopkins egyetem professzora, korábban pedig az Obama kormány magas rangú tanácsadója volt iráni ügyekben. Részben hozzá kapcsolódik az az Obama nevével fémjelzett iráni nukleáris megállapodás, amit Donald Trump 2018-ban felmondott. Az úriember Iránban született, de onnan 18 évesen menekülnie kellett, mivel édesapja magas kulturális pozíciót töltött be a sah idején, ráadásul egy olyan vallási vonalnak volt a képviselője, ami élesen szemben állt a Forradalmi Gárdával. Nasr elemzései nagyon mélyen rávilágítanak az iráni logikára – számukra ez az utolsó háború a nyugattal, amelynek a célja, hogy megtörje az amerikai hegemóniát a régióban. A Közel-Keleten az amerikai katonai jelenlét helyett Irán befolyása kellene, hogy érvényesüljön. Vagy ők, vagy mi – ez a kérdés az iráni vallási rezsimnek, amelyet 1 millió felfegyverzett, fanatikus forradalmi gárdista támogat. Számukra ez a mostani, az Egyesült Államok és Izrael elleni háború tulajdonképpen az 1979-től tartó állandó harc utolsó aktusa, ami vagy megszabadítja Iránt a külső, nyugati befolyástól, vagy a forradalom bukásával zárul.
Szárazföldi csapatok bevetése Iránnal szemben óriási kockázat Donald Trump számára, akinek személyisége szintén nem tűri a kompromisszumot. Emiatt én komoly esélyt látok egy hosszan elhúzódó konfliktusra, ahol a globális olajárakra rövidtávon sokkal inkább az iráni rezsimnek lesz hatása, mint az amerikai elnöknek. Irán célja a magas olajár a konfliktus fennmaradásának végéig és a szomszédos öböl-menti arab országok ellehetetlenítése. Ez pedig sajnos magas árakat jelenthet 2026-ban biztosan, de akár 2027-ben is. A piac legkésőbb 2-3 éven belül megtalálja a megoldást – épül majd új elkerülő olajvezeték a Vörös tenger irányába, lesznek majd jobb és olcsóbb légvédelemi eszközök drónok és ballisztikus rakéták ellen, illetve a szövetségesek folyamatosan megsemmisítő támadásokat indítanak iráni célpontok ellen. Valószínű, hogy valamiféle megoldást lehet találni a Hormuzi-szoros forgalmára is, ha másként nem, hát nagyon magas biztosítási és fuvarozási díjak mellett, állandó feszültség közepette. De ha Donald Trump nem lép vissza, nem hagy teret az iráni rezsimnek, akkor aligha lesz tartós tűzszünet. A beszorított iráni rezsim mindig vissza fog harapni, a nyugat elleni gyűlölet tartja fenn a teokratikus rendszert, amely hajlandó a szent cél miatt a fájdalomra. A helyzet magasan tartja a geopolitikai prémiumot a nyersolaj árakban, legalább 2-3 évig.
A szituáció ráadásul tovább mérgesedhet, ha az USA rövidtávon az eszkaláció mellett foglal állást. A Kharg sziget elfoglalása sarokba szoríthatja az iráni rezsimet, aminek hatására a másik oldal is tovább szélesítheti a konfliktust: visszatér a terrorizmus a világba, további dróntámadások lehetnek Dubai, Kuvait vagy éppen a szaúdi olajlétesítmények ellen. Ez egy olajár tüske (spike) esélyét is növelheti – erre utoljára 2008-ban volt példa. Az akkori 147 dolláros olajár dollár inflációval kiigazítva ma 228 dolláros hordónkénti kőolajárat jelenthet.
Tartósan nem valószínű, hogy az idei ár oda juthat, de rövidtávon erre sor kerülhet. Ezzel együtt én inkább 100 dollár körüli, vagy feletti Brent átlagárat látok idén és talán jövőre is. A helyzet 2028-tól enyhülhet, akkor térhetünk vissza egy normálisabbnak tekinthető 80 dollár körül árszintre. A Hormuzi-szoros lezárása pedig az európai gázárakat is a 50 euró/MWh szint felett tartja, hiszen Katarnak nincs lehetősége másként eljuttatni cseppfolyósított termékét a világpiacra.