Elvált egymástól az olaj fizikai és határidős piaca. Túlzott optimizmus van az olajpiacon?

Az elmúlt hetek egyik legérdekesebb fejleménye, hogy teljesen kezd elválni a világban a kőolaj fizikai és határidős (papír) piaca. A lenti ábrán jól látható, hogy a határidős árak jelentősen alacsonyabbak, mint az azonnali leszállítású kőolaj jegyzése. Az utóbbi ára hordónként 120 és 140 dollár között mozgott az elmúlt hetekben, míg a két hónap múlva történő leszállítás jegyzése jelenleg bőven 100 dollár alatt van most. A mostani árkülönbség 25-30 dollár/hordó.

Mi az oka ennek a jelentősen eltérő árszintnek? A piac optimista, hogy az Egyesült Államok és Irán heteken belül megegyezik a háború lezárásáról és a Hormuzi-szoros megnyitásáról. Ez lehetővé teszi, hogy az árak jelentősen essenek. A háború kitörése előtt a Nemzetközi Energiaügynökség napi 3,5-4,0 millió hordó többlet kínálatról beszélt 2026-ra. Ha újranyit a szoros, a világ kőolajkínálata megoldódik.

Sajnos a történet az én értelmezésem szerint nem ilyen egyszerű. Azt látom, hogy bár a felek érdekeltek rövidtávon a megegyezésben és a stabil hajóforgalomban, ez a megegyezés törékeny és csak akkor lesz hosszú távon is stabilabb, ha Irán ráhatása a Hormuzi-szoros kontrolljára nő. Irán viszont nem érdekelt a vele nem baráti, USA-t támogató, szunnita államok olajexportjának növelésében. Emiatt a forgalom nem fogja elérni a február 28., azaz a mostani háború kirobbanását megelőző szintet. Ehhez hozzájárul az a lehetséges forgatókönyv, hogy Irán díjat kér az átmenő szállítmányok után, illetve maguk az arab országokban lévő olajipari eszközök is sérültek a háború során. Emiatt én optimistának gondolom a határidős piacon kialakult árat. Sokkal inkább a magas árak tűnnek reálisnak a következő negyedévek során.

A Brent azonnali és két hónappal későbbi határidős árának különbözete (USD/bbl)

Forrás: T-Energy