Miért nem jó ötlet a védett ár?

A NAV tegnapi statisztikai adatai szerint jelentősen megugrott márciusban a dízel és a benzin iránti kereslet. Az idei harmadik hónapban 178 millió liter benzint és bő 437 millió liter gázolajat bocsátottak szabadforgalomba. A március szezonálisan erősebb szokott lenni, mint a megelőző téli hónapok a motorizációs szezon beindulása vagy éppen a tavaszi mezőgazdasági munkák miatt. Azonban ez a 18, illetve 25%-os hó/hó növekedés messze felette van a várható fogyasztásnövekedésnek.

A benzin esetében a mostani 177,6 millió literes fogyasztás a tavaly márciusi 162,5 millió literhez képest 9,3%-os volumenbővülést jelent, ezt teljes egészében nem magyarázza a nagyobb fizetőképes kereslet. A dízel esetében pedig a mostani 437,4 millió literes bővülés 19,3%-os mennyiségi ugrás a tavaly márciusi adathoz képest. A gazdasági aktivitás szintén nem indokolja ezt. Mégis mi lehet a háttérben az ok? Azt hiszem kettő ilyen is van: egyrészt a mesterségesen alacsonyan tartott ár miatt nőtt a fogyasztás, másrészt a szereplők a közelgő válságra tartalékolnak.

Mindkét esetre az egyetlen racionális megoldás a kis-és nagykereskedelmi árak szabadon engedése lenne. A mostani befagyasztott szinten ugyanis a megugró kereslet miatt hamar elfogynak a készletek, a MOL-on kívüli import pedig nem érkezik az országba. Az eredmény hiány lesz – ennek viszont lényegesen nagyobb a negatív gazdasági hatása, mint a magas áraknak. Ezért egy felelős politika, amelyet nem a rövidtávú politikai haszonmaximalizálás vezet, hanem az ország stabilitása, nem operálhat tartósan ársapkákkal, hanem a lehető leggyorsabban kivezeti azokat.

A drága termék ugyanis sokkal jobb, mintha kiszárad az ország üzemanyagpiaca, s ezért leáll a gazdasági élet.