Megalakult az új parlament, kezdődik a munka

Szombaton megalakult az új parlament, ahol azonnal meg is kezdődött a munka. Született két törvény, az előbbi az új kormányzati struktúra (16 minisztérium) létrehozásához, a másik cirka 70 oldalas dokumentum pedig a hét elején lejáró vészhelyzet, azaz vészhelyzeti kormányzás helyett, az elmúlt mintegy 5 évben a kormány által alkotott vészhelyzeti intézkedéseket emelte törvényé. Mindezt annak érdekében, hogy a vészhelyzet lejártával ne alakuljon ki káosz. Az elkövetkező hetekben fogják ezeket a korábbi kormányrendeleteket, ha szükséges kigyomlálni a jogrendből. Ez is jó nagy munka lesz. Szóval a munka valójában már szombaton megkezdődött, amikor még ünnepeltünk.

De ma 8-kor megkezdődött a kemény munka a bizottsági meghallgatásokkal annak érdekében, hogy az elkövetkező napok valamelyikén megválasszák a minisztereket és elkezdődjön az átadás-átvétel. Nem véletlen, hogy már a múlt hét végén, az olaszországi interjúban a „mézeshetek” végéről beszélt Magyar Péter, s a leendő egészségügyi miniszter az alábbit posztolta szombat éjjel: "Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek. Ideje van a sírásnak, és ideje van a nevetésnek; ideje van a jajgatásnak, és ideje van a táncolásnak." (Prédikátor könyve 3. fejezet 1. és 4. vers) Igaz, az utóbbi esetében még leginkább a táncról beszélt, de azért van ebben némi áthallás is. Hiszen a költségvetésben hatalmas lyuk tátong, amivel kapcsolatban Kármán András leendő pénzügyminiszter annyit mondott, hogy pótköltségvetésre van szükség. Az pedig valószínűleg nem csak annyiról fog szólni, hogy 6,8 százalékra megemelik a hiánycélt a jelenlegi 5 százalék körüli bevallott, és 3,9 százalékos hivatalos értékről.

Szóval indul a roham tempójú hatalmas volumenű munka. S igen, sokan mondják, hogy második rendszerváltás, de talán nem véletlen, hogy az új miniszterelnök Deák Ferenc székéről beszélt az új igazságügy-miniszter kapcsán. Vagy a szombati eseményeket kommentáló riporter a dualizmus korát emlegette. Mert itt inkább az 1989-es rendszerváltás befejezéséről beszélhetünk, pl. az ügynök akták nyilvánosságra hozatalának kapcsán is. Aztán itt van az a nagy feladat, hogy vissza kell állítani a jogállamot, hogy a tőke vonzó képességünk újra erős legyen, s ne a kormány döntse el, hogy mibe ruházzunk be, hanem az, aki kockáztat. Az állam csak a kereteket szabja meg, s biztosítson kiszámítható biztonságot. Vagyis tényleg legyünk beruházás-barát ország. Legyen újra tényleges pluralizmus, s létre kell hozni olyan választási rendszert, ami stabilizálja a politikai gazdasági berendezkedést. Talán az amerikaihoz hasonlóan. Habár teljesen biztonságos kiegyensúlyozott rendszer nincs, mint ahogy most éppen ezt látjuk a tengerentúlon is. (Azért ott mégis működnek a fékek és ellensúlyok, s a sima többséget is nehéz megszerezni, amit aztán nem is olyan könnyű megtartani. Erre már több példát is láthattunk.) Szóval hatalmas feladat áll az új politikai vezetés előtt, ráadásul maguk ellen kell dolgozniuk. A saját hatalmukat kell megnyirbálni a ciklus végére.

S ha minden jól megy, akkor tényleg eljöhet a második „dualizmus kora”, amikor egy nagy egységes piacon, beáramló külföldi tőke mellett, sőt még pluszban EU-s támogatások mellett, akár több évtizedes fellendülés jöhet (ha a külső konjunktúra is úgy akarja), hasonlóan az 1867 utáni cirka 40-50 évhez. Akkor évi 2-3 százalékos volt a gazdasági növekedés, s számos külföldi tőkés vagy mesterember Magyarországon keresett boldogulási lehetőséget, s hozott létre komoly vállalatot. Nem véletlen, hogy a magyar börze hőskora is volt ez az időszak. Egy ilyen növekedés megtöbbszörözné a magyar GDP-t, reál értéken! Szóval, egy olyan időszak előtt állhatunk, amely akár egy hosszabb felzárkózási időszakot is hozhat. Viszont a mézesheteknek vége van. Kezdődik a munka. Lesznek érdeksérülések, nehéz döntések. S nem lesz mindig mindenki boldog, de mi piaci szereplők most abban reménykedünk, hogy elindulunk jó irányba.