Örülünk, Vincent?

Habár mind a két fél megerősítette a békekötés tényét, azért sok kérdőjel maradt. Talán ennek tudható be az az öröm, ami csak mérsékelten tekinthető kirobbanónak.

Miközben a részvénypiacok néhány százalékot emelkedtek az egyezség hírére, a kőolaj ára ugyan folytatta a csökkenést, de csak most esett az április közepi mélypont alá. (WTI első határidő) Ráadásul a nagy házak az elkövetkező negyedévekben is magas, a jelenleginél magasabb kőolajárakkal számolnak. Mindeközben a stratégák már arról vízionálnak, hogy nincs is szükség kamatemelésre, hiszen esik a kőolaj ára. Úgy tűnik, hogy igazi kognitív disszonanciában vannak.

Nyilván ez az egész háború sok hűhó semmiért. A dúsított urán kérdése nem oldódott meg. Irán megmutatta, hogy a szoros lezárásával tud fájdalmat okozni a világnak. Az USA is megmutatta, hogy tud fájdalmat okozni Iránnak, az olajexport tényleges lezárásával. (a szoros „ellenzárja”) Szóval egy jó nagy döntetlen. S nem lennék meglepve, ha az iráni rezsim újra folytatná az atomfegyver előállítására irányuló lépéseket. Persze lehet, hogy csak idővel. Ugyanis, ha az elkövetkező 60 napban nem egyeznek meg, az USA akkor sem fog újra támadni, Trump nem fogja újra kockára tenni a novemberi választásokat, amiket valószínűleg már így is elvesztett.

Szóval ha győztest kell hirdetni, akkor Irán az, s az USA a hunyó. Az olajpiac pedig lassan fog normalizálódni. Ugyanis a kutak újraindítása időt vesz igénybe. Egyesek szerint kb. másfél hónap múlva térhet vissza az olajexport a korábbi szintre. Ugyanakkor az IEA szerint a kereslet dinamikusan alkalmazkodik az olajpiaci sokkhoz. Idén 1,1 millió hordóval csökken a kereslet a június eleji előrejelzésük szerint. Egy hónappal korábban 0,2 millió hordónyi csökkenést vártak, míg februárban még 1,2 millió hordó emelkedést idénre. Különben a második negyedévben cirka 2,5 millió hordó volt a kereslet csökkenés.

Az iráni stratégia szerintem most az, hogy eltárgyalgatnak, de nem egyeznek meg, mert tudják, hogy Trump nem akar újra kutyaszorítóba kerülni, s nem indít újabb háborút, kockáztatva a szoros újbóli lezárását. Közben elkezdik óvatosan és titokban visszaépíteni az atomképességeket, s megpróbálnak bombát gyártani. Valószínűleg ez a háború jó pár évvel visszavetette az atombomba gyártási képességeiket.

Az USA pedig úgy gondolkozik, hogy a világ nyert néhány évet, hogy még gyorsabban leváljon az öbölbeli olajról, vagy úgy egyáltalán az olajról, vagy kiépítsen alternatív útvonalakat, képességeket (pl. vasúti szállítás vagy csővezeték, de az utóbbinak kisebb esélyét látom). Ennek a gondolatnak mond ellent az IEA előrejelzése, ami szerint jövőre az olaj iránti kereslet már 2,5 millió hordóval növekedhet, 105,3 millió hordóra naponta. Mindenesetre az elmúlt 3 és fél hónap megmutatta, hogy – legalább átmenetileg – a világ egészen jól el tud pöfögni, még egy ilyen nagy olaj hiány mellett is.

Mindezt figyelembe véve, bár nem tartós békére készülnek a piaci szereplők, legalábbis a tegnapi ármozgások alapján, s még hetekkel ezelőtt én is ezt az általános gondolatot osztottam, nagy valószínűséggel mégis egy „tartósabb” békére kell felkészülnünk, legalábbis az olajszállítmányok tekintetében. Persze ebbe tud beleszólni a sokkal izgágább Izrael, akinek sokkal nagyobb a vesztenivalója, mint az USA-nak. Ugyanakkor, ha Izrael mégis csapást mérne Iránra vagy Libanonra, azt gondolom, Irán akkor sem zárná le a szorost, hiszen nem akarja visszahívni magára az USA haderejét. Akik akkor valószínűleg újra beavatkoznának, pl. a szoros Irán részére is történő lezárásával.