Egy hozzávetőleges számítás
Pénteken az új pénzügyminiszter, Kármán András tiszteletét tette a BÉT-en. S nem csak a kereskedést indította el, hanem beszédet is mondott, akárcsak Varga Mihály jegybankelnök. Ebből kiderült, hogy mind a két vezető elkötelezett abban, hogy jelentős szabad pénzeszközöket – amelyek most tipikusan betétekben pihennek – a tőzsdére irányítsanak – szerintem – később részletezendő eszközökkel.
Egyrészt már az maga ígéretes, hogy a fiskális és a monetáris politikai vezetők vállvetve dolgoznak a tőkepiac, s ezen keresztül a gazdaság fellendítésén. Így jogosan merül fel a gondolat, hogy ez milyen hatással lehet a gazdaságra?
Az elhangzottak szerint 26 ezer milliárd forintnyi pénzt látnak mozgósíthatónak nagyobb kockázat vállalásra. Kérdés, hogy ekkora pénzmennyiség „átcsoportosítása” mennyivel lökheti meg a GDP-t? Erre végezzünk egy egyszerűsített számítást!
Tegyük fel, hogy ez 26 milliárd tőke kezd el dolgozni a pénzbeáramlás hatására, amelyet a bankok – az óvatosság talaján maradva – ugyanennyivel egészítenek ki, hitel formájában. Az elvárt tőkemegtérülés a magyar piacon az Erste metodológia szerint 11,4%=(6% kockázati prémium+5,4% kockázatmentes hosszú hozam). Szóval az elvárt eredmény a 26.000 milliárd forint pénzmennyiségtől mintegy 3.000 milliárd forintra rúg, de persze lehet ennél több is és kevesebb is. Ez az alap elvárás egy tőzsdei cégtől. Ha a 20 százalék körüli effektív adót, meg a cirka 6-7 százalék körüli hitelköltséget veszünk figyelembe, 20 éves amortizációval a tőke plusz hitellel megegyező eszközállományon, akkor nagyságrendileg 8.000 milliárd forint EBITDA-t kapunk. A főbb tőzsdei cégek egyedi kimutatásai alapján mondhatjuk azt, hogy a személyi jellegű ráfordítások tipikusan és közelítőleg az EBITDA harmadára rúgnak. Ha az állami támogatásoktól meg egyéb adóktól (pl. iparűzési) eltekintünk, akkor a GDP-hez való hozzájárulás mintegy 10.000-11.000 milliárd forint lenne.
Ez igen jelentős tétel, hiszen tavaly az előzetes adatok szerint 86.893 milliárd forint volt a magyar nominális GDP. Azaz ha ez a pénz most hirtelen átvándorolna a tőzsdére és munkába állna (az elvárt megtérülés szerint), akkor ez cirka 12 százalékkal dobná meg a magyar GDP-t. S persze itt nem vettük figyelemebe azt, hogy ugyan a pénz a számlákon parkol, azért a bankok hitelt nyújtanak a vállalkozásoknak, részben vagy egészben ezen pénzek terhére is. Azaz a 12 százalékot valószínleg „nettósítanunk” kell, de nagy valószínűséggel is ez a tény néhány százalékponttal csökkentené csak a fenti értéket. Mindenesetre elmondható, hogy ha a pénteken elhangzottakat komolyan gondolják a felek, s csak a befektetői környezetet olyanná alakítják át (pl. kiszámíthatóság), hogy a befektetői és beruházási kedv felpörög, akkor annak komoly hatása lehet az elkövetkező években a GDP növekedésre is. S akkor arról nem is beszéltünk, hogy jelenleg a BÉT részvénypiaci kapitalizációja 26.414 milliárd forint, azaz egy ilyen forgatókönyv esetén a kapitalizáció duplázódásáról beszélhetnénk.