Tovább csökkentette az alapkamatot a magyar jegybank, hogyan tovább?

Bár az év elején még nem tűnt valószínűnek egy több hónapig tartó kamatcsökkentési ciklus, hanem inkább egyedi enyhítő lépéseket vártunk az MNB-től, az áprilisi választásokat követő gyors forinterősödés és a kockázati prémium csökkenés párosulva a sorra érkező és általában pozitív meglepetést hozó inflációs tényszámokkal teret nyújtott a dovish jellegű, azaz a lazítás irányába mutató fordulatra a nyár elején. 

Az inflációs kilátások is sokat javultak: a júniusi Inflációs jelentésben a jegybank márciushoz képest jelentősen visszavágta mind a 2026-ra, mind a 2027-re vonatkozó inflációs előrejelzéseit; 1,8 illetve 2,3 százalékra a márciusi 3,8 illetve 3,7 százalékról. A júniusi 25 bázispontos kamatcsökkentést pedig további 25-25 bázispontos lépések követték júliusban és augusztusban. A nyár végére az alapkamat mértéke a fentebb már említett 5,50 százalék lett. 

A jegybanki alapkamat alakulása Magyarországon (százalék)

Forrás: MNB, Erste

Ami a kilátásokat illeti, a pálya a további kamatvágások irányába mutat, a rövid távon esedékes lépésekkel kapcsolatosan azonban nőtt a bizonytalanság. Ezt jól jelzi, hogy a Monetáris Tanács közleményéből gyakorlatilag kikerült a „forward guidance”, azaz az előretekintő iránymutatás. Mindössze annyit közöltek, hogy az alapkamat további pályájáról a szeptemberi Inflációs jelentés alapján döntenek. Emellett persze továbbra is hangsúlyozták a közleményben az árstabilitás melletti elkötelezettséget, melynek érdekében a jegybank a pozitív reálkamatláb biztosítására, a devizapiaci stabilitás fenntartására és az inflációs várakozások lehorgonyzására összpontosít. 

A továbbiakban a Monetáris Tanács döntéseit az inflációs kilátások mellett a költségvetési pályára és az euróbevezetésre vonatkozó várakozások alakulása, valamint a külső piaci környezet befolyásolhatják leginkább.

Ami az utóbbit illeti, továbbra sem nevezhető nyugodtnak és zavartalannak. Az iráni háború lezáratlansága és a trumpi permanens vámfenyegetések mellett a nagy jegybankok monetáris politikájának vitelével kapcsolatos bizonytalanság, valamint a fejlett piaci hosszú hozamok emelkedése okozhat nyomást a piacokon és ronthatja globálisan is a kockázati étvágyat. Szerencsére a magyar kötvénypiacnak – bár valamelyest felfelé korrigáltak a hozamok a nyár folyamán – a tavasszal elért hozamcsökkenés jó részét sikerült megőriznie. 

Dacára tehát a fejlett kötvénypiacokon mutatkozó turbulenciáknak, a hazai kötvénypiac egyelőre viszonylag ellenállónak tűnik, amit továbbra is elsősorban az eurókonvergenciával kapcsolatos pozitív várakozások magyaráznak. Ami pedig az inflációt illeti, az a júliusi 1,2 százalékos mélypont után várhatóan valamelyest emelkedik a következő hónapokban, azonban a gyorsulás üteme sokkal visszafogottabb lesz, mint az előzetesen várható volt. 

Az év végéig a jegybanki 3 százalékos cél alatt maradhat az infláció, és az éves ráták várhatóan 2027-ben is a jegybanki toleranciasávban maradnak. A mostani 5,50 százalékos alapkamat tehát még mindig kellően magas ahhoz, hogy további óvatos kamatcsökkentések mellett is pozitív reálkamatszintet biztosítson. 

Végére marad a költségvetés helyzete, amiről éppen a héten kaptunk tájékoztatást. A 2026-os módosított költségvetési törvényjavaslat alapján az idei évi államháztartási hiány a GDP 7,5 százalékát érheti el. Ennél fontosabb azonban a jövő évi költségvetés és az ahhoz kapcsolódó makrogazdasági pálya, valamint az a középtávú költségvetési kitekintő, ami bemutatja, hogy milyen ütemben csökken le a mostani extramagas hiány pár év alatt az euró bevezetéséhez szükséges szintre. Az őszre várható fontos dokumentum lényegesen befolyásolhatja majd az euró átvételének időpontjára vonatkozó várakozásokat és a magyar gazdaság és piacok általános kockázati megítélését. 

A fentiek alapján összességében az év hátralévő részében további két darab 25 bázispontos kamatcsökkentést várunk, aminek eredményeképpen az év végére 5 százalékon állhat a jegybanki alapkamatszint. 

Az egyiket várakozásunk szerint a kedvező inflációs kilátások nyomán szeptemberben meglépheti a jegybank, amit alátámaszthatnak a szeptemberi Inflációs jelentés vélhetően továbbra is visszafogott inflációs előrejelzései. Utána viszont kérdéses, hogy októberben csökkentenek-e tovább – kiterjesztve a nyári „mini ciklust” – vagy pedig decemberben lépnek ismét a középtávú költségvetési pálya feltételezhető ismeretében. Ez utóbbi forgatókönyv egyúttal alkalmat teremthet a negyedéves, az Inflációs jelentések megjelenésével egyidejű döntésekre való áttérésre.