Mire jó a vámháborúzás?

Az elmúlt napokban ismét felerősödtek az amerikai vámháborús hangok és ezúttal Kanada az áldozat. Ahogy lenni szokás ők sem nézik tétlenül az USA által kiszabott vámokat. Most azonban nem a legfrissebb vámtételek részletezését kívánom bemutatni, hanem segítségül hívjuk Samuelson-Nordhaus: Közgazdaságtan névre keresztelt remekművét és egy onnan vett, elgondolkodtató példán keresztül megvizsgáljuk mire is jók (vagy éppen nem jók) a védővámok és miért előnyös a globális kereskedelem.

A történet szerint a hazai gyertyaöntők egyszer egy levelet címeztek a képviselőház felé, ami így szólt:

„Ki vagyunk téve egy külföldi rivális könyörtelen versenyének, aki oly kiváló eszközökkel rendelkezik a fény előállítására, hogy nyomott áron el tudja árasztani hazai piacunkat. Ez a rivális nem más, mint a Nap. Kérelmünkben ezért törvényért folyamodunk az összes ablak, nyílás és hasadék bezáratására, melyen át a napfény beárad a lakásokba, és ezzel kárt okoz nyereséges iparunknak, ami megadatott nekünk, hogy országunk javát szolgálhassuk vele.”

Ezzel a cinikus példával kezdődik a nemzetközi kereskedelem című fejezet, ami aztán bemutatja miért előnyös a nemzetállamok számára a külkereskedelem a komparatív előnyökön keresztül. Az országok különféle szakosodása, a természeti adottságok és ízlésbeli különbségek, illetve az input tényezők költségeinek eltérése mind a nemzetközi kereskedelem irányába mutatnak. Az offshoring folyamat, azaz a saját országból való kiszervezés is azért vált elterjedtté, mivel a legtöbb közgazdász szerint hosszú távon pozitív hatással bír a gazdaság számára. Azok az országok, akik a kereskedelem komparatív előnyeire nincsenek figyelemmel súlyos árat fizetnek az életszínvonal és a gazdasági növekedés terén.

Ennek ellenére mégis elterjedőben a protekcionizmus, azaz a saját, hazai javak védelme az importtal szemben. Ennek legfőbb eszköze a vámok, amik azonban definíciószerűen emelik az árat, csökkentik az elfogyasztott és a behozott mennyiséget és megnövelik a megvámolt jószág belföldi termelését. Összességben a vámok rontják a gazdasági hatékonyságot. Nagyobb gazdasági veszteség keletkezik a fogyasztóknál, mint az állami bevételek és termelői profitnövekménynek az összege, úgynevezett holtteher veszteség keletkezik.

Már korábban a merkantilizus elterjedésével, illetve Abraham Lincoln idejében is éltek a szabad kereskedelem korlátozásával. A 19.századi amerikai elnök így fogalmazott: „Én nem tudok túl sokat a vámokról. De azt tudom, ha Angliától veszek egy kabátot, akkor enyém lesz a kabát, és az angoloké lesz a pénz. Viszont, ha amerikai kabátot veszek, akkor is enyém lesz a kabát, de a pénz Amerikáé marad.” Az idézet első mondatát leszámítva, ezek akár a jelenlegi amerikai elnök szavai is lehetnének. Azonban a pénz nem önmagában való érték. Annak felhalmozása nem emeli az ország életszínvonalát, ha csak nem lehet több jószágot vásárolni belőle.

Nézzük meg azt is, mik lehetnek azok a szempontok, amik megállhatják a helyüket az esetleges vámintézkedések szükségessége mellett.

• A vámok javíthatják az ország nemzetközi cserearányait
• A komoly növekedési lehetőségekkel rendelkező fiatal iparágak átmeneti védelme hosszú távon hatékonynak bizonyulhat
• Bizonyos körülmények között csökkenthetik a munkanélküliséget

A gazdasági modellek és tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy az országoknak előnyükre vált a kereskedelmi korlátozások leépítése, ami a fogyasztás és az életszínvonal javulásával járt