Valami nagyon megváltozott (gazdasági környezet és arany)
A 2008-as hitelválság óta megnövelt pénzmennyiség az elmúlt közel két évtizedben segítette a gazdasági fellendülést, s meglepetésre – talán a digitalizáció áldásos hatásaként megjelenő erősebb központi adókontrollnak köszönhetően is – az infláció alapvetően kontroll alatt maradt. A Covid utáni pénzözön által generált infláció megfékezésében pedig pl. az mesterséges intelligencia felfutása játszott jelentős szerepet, a jegybanki szigor megjelenése mellett. Így az utóbbi még olyan szinten maradt, hogy nem zúzta be a gazdaságot. Itt elsősorban az USA-ra gondolok.
Az USA GDP növekedése és inflációja az elmúlt években, s a várt értékek az idei és az elkövetkező két évben

Forrás: Bloomberg
Mostanában viszont azt látom, hogy mintha szigorodnának a piaci kondíciók. Egyrészt nagyon sok helyről azt halljuk, vagy látjuk, hogy a fogyasztók nem hajlandók megfizetni a magasabb árakat – gondoljunk csak a legutóbbi bézs könyv megállapításaira, vagy éppen az autóipari problémákra – ugyanakkor már nem csak az árak magasak, hanem a finanszírozási kondíciók is egyre szigorúbbakká válnak. Gondolok itt pl. az amerikai jelzáloghitel kamatra, amely két és fél év csökkenés után, az idei tavasztól – most már kimondhatjuk – trendszerű emelkedésbe kezdett, s sokan már a 7 százalékos értéket vizionálják, vagy az AI fejlesztések finanszírozási költségeinek megugrására, ami miatt már a magántőke finanszírozást is latba kell vetni. S lehetne folytatni a sort, amiben a hosszú hozamemelkedés és a központi költségvetések is fontos helyet foglalnak el. De elég csak elolvasni néhány mai hírt az Erstemarketen itt, itt és itt.
Az amerikai 30 éves fix jelzálog kamatráta

Forrás: Bloomberg
Nem azt akarom mondani, hogy itt a világ vége, de azt igen, hogy az üzleti környezet – egyre komolyabb kihívásokkal néz szembe. Persze egyelőre még további profitbővülés van napirenden. Ugyanakkor talán azért is kezdünk egyre érzékenyebbé válni a hozamemelkedésre, mert a gazdasági kondíciók valójában lépésről lépésre romlanak. Ezek pedig előbb vagy utóbb elérhetnek olyan szintet, amelynek köszönhetően már nem csak aggódnunk kell, hanem a befektetéseinket is meg kell védenünk. Ilyen szempontból pl. érdekes, hogy az elmúlt időszakban számos jelentősebb alapkezelő elkezdte növelni az arany kitettségét.
A vezető globális alapkezelők, köztük az Amundi, a Fidelity és a Robeco, növelték aranykitettségüket az árfolyam 4 000 dollár körüli visszaesését követően. Az alapkezelők szerint a jegybanki vásárlások, a portfólió-diverzifikáció és az amerikai államadóssággal kapcsolatos aggodalmak továbbra is erős támaszt nyújtanak a nemesfémnek.
Bár a Fed szigorúbb monetáris politikája és a magasabb kötvényhozamok rövid távon fékezhetik az emelkedést, a legtöbb alapkezelő hosszabb távon továbbra is optimista. Az Amundi szerint az arany év végére akár ismét elérheti az 5 000 dolláros unciánkénti szintet, miközben Ray Dalio (miliárdos és világ legnagyobb fedezeti alapjaként működő Bridgewater alapítója) az amerikai adósságkockázatok miatt akár 15%-os aranysúlyt is indokoltnak tart a portfóliókban.