A vízhiány ára: az aszály mint pénzügyi kockázat

A környezeti mutatóktól a pénzügyi mutatókig

Alig tíz évvel később az aszály már Közép-Európát is elérte, és pénzügyi hatásai ma már számszerűsíthetők. 2026 januárja és júniusa között Ausztriában 27%-kal kevesebb csapadék hullott a hosszú távú átlagnál. Az ország egyes részein az 1885-ös mérések kezdete óta nem tapasztaltak ilyen száraz körülményeket. Augusztus 10-én az Osztrák Jégkárbiztosító a mezőgazdaságban keletkezett aszálykárokat mintegy egymilliárd euróra becsülte. Gyakorlatilag valamennyi tartomány és számos mezőgazdasági kultúra érintett, többek között a legelők, a kukorica, a burgonya, a cukorrépa, a sütőtök és a szója.

A következmények azonban messze túlmutatnak a mezőgazdaságon. Az alacsonyabb terméshozam és a takarmányhiány növelheti az élelmiszeripari vállalatok beszerzési költségeit, csökkentheti az önellátás mértékét, végső soron pedig a fogyasztókra is hatással lehet, és felfelé hajthatja az inflációt. A csapadékhiány így közvetlen pénzügyi kockázattá válik.

Ennek a kockázatnak a mértéke jelenleg a Rajnán is jól látható. Az alacsony vízállás korlátozza a teherszállító hajók rakodási kapacitását, és növeli a fontos nyersanyagok szállítási költségeit. 2026 júliusában a thyssenkrupp Steel átmenetileg felfüggesztette a saját belvízi hajóival végzett szállítást, kisebb merülésű hajókat bérelt, és a korlátozott nyersanyag-ellátás miatt elővigyázatosságból csökkentette a duisburgi termelést.

Hogy az alacsony vízállás milyen jelentős pénzügyi következményekkel járhat, azt a BASF 2018-as tapasztalata már jól megmutatta. Az akkori aszály során a Rajna alacsony vízszintje mintegy 250 millió euróval rontotta a vállalat eredményét az év második felében.

Megjegyzés: A cikkben említett vállalatok kizárólag szemléltető példák, és nem minősülnek befektetési ajánlásnak.

Az Európa nagy részét érintő aszály a Rajna rendkívül alacsony vízszintjén is megmutatkozik (a képen Köln közelében). Forrás: APA-Images / Eyevine / Ulrich Hufnagel Xinhua

Amikor a vízhiány áramhiányhoz vezet

A hatások egy másik láncolata a Duna mentén válik egyre láthatóbbá: a vízhiány villamosenergia-hiányhoz is vezethet. A romániai cernavodăi atomerőmű például a Duna vizét használja hűtésre, és normál üzemi körülmények között Románia villamosenergia-termelésének mintegy ötödét biztosítja. A rendkívül alacsony vízállás miatt nemrég az erőmű második reaktorát is le kellett állítani, miután az elsőt már július végén kivonták a termelésből. Korábban a román hadsereg robbantásokkal távolított el sziklákat annak érdekében, hogy több vizet tereljenek az erőmű felé. Augusztus elején a Duna vízhozama mindössze mintegy 1400 köbméter volt másodpercenként, ami kevesebb mint egyharmada az évszakban megszokott szintnek.

Ezzel egy időben a Dacia és a Ford autógyártók megállapodtak abban, hogy augusztus 19-ig felfüggesztik romániai termelésüket, ezzel mintegy 200 megawattal csökkentve az áramigényt. Magyarországon is visszaesett a Paksi Atomerőmű teljesítménye – amely normál esetben az ország villamosenergia-termelésének körülbelül egyharmadát adja –, időnként kapacitásának alig több mint 10%-ára. Itt is a Duna alacsony vízállása volt a meghatározó tényező. Ennek következménye a növekvő villamosenergia-import, az emelkedő költségek, valamint a háztartások és vállalatok áramfogyasztásának mérséklésére irányuló felhívások voltak.

Az összefüggés tehát egyértelmű:

Alacsony vízállás → csökkenő erőművi termelés → nagyobb importigény → magasabb villamosenergia-költségek.

Ez elsősorban az energiaintenzív vállalatok termelését érinti. A pénzügyi következmények pedig már azelőtt megjelennek, hogy a károk közvetlenül láthatóvá válnának az eredménykimutatásban. A termelés visszafogása, a többlet villamosenergia-import, a magasabb szállítási költségek és a meglévő kapacitások alacsonyabb kihasználtsága mind olyan konkrét, korai gazdasági indikátorok, amelyek jelzik a pénzügyi kockázatok növekedését.

„Takarékoskodj a vízzel a saját érdekedben”

Szülővárosomban az utóbbi időben többször is arra kérték a lakosságot, hogy takarékoskodjon a vízzel, hogy egy esetleges erdőtűz esetén elegendő víz álljon rendelkezésre az oltáshoz. Más osztrák településeken éjszakánként már időszakosan korlátozni is kellett a vízellátást. Rövid idő alatt a „Spórolj a vízzel a környezetért” üzenetből „Spórolj a vízzel saját magadért” lett.

A vízhiány tehát már nem pusztán egy elvont fenntarthatósági kérdés. Hatással van a közbiztonságra, az élelmiszer-ellátásra, az energiatermelésre, a vállalatokra – és végső soron mindannyiunkra. Ami sokáig távoli régiók problémájának tűnt, az most hirtelen a saját csapjainknál is megjelenik.

 

A GeoSphere Austria adatai szerint az idei csapadékmennyiség – különösen Ausztria keleti és északi részén – jelentősen eltér az elmúlt mintegy 30 év átlagértékétől. Forrás: GeoSphere Austria

Mi okozza a szárazságot?

Az egyszerű válasz: az ember okozta klímaválság növeli az ilyen események valószínűségét, és súlyosbítja azok hatásait. A melegebb légkör több vízgőzt képes megtartani. Ezzel párhuzamosan fokozódik a párolgás, valamint a talajból, a növényekből és a vízfelületekről történő vízveszteség. Ennek következtében kevés csapadék esetén a talaj gyorsabban kiszáradhat.

Amikor pedig esik, a csapadék intenzívebb formában érkezhet. Egy-egy felhőszakadás azonban nem helyettesíti a heteken át egyenletesen hulló esőt, amely folyamatosan tölti fel a talaj, a felszín alatti vízkészletek és a folyók víztartalékait.

A klímaváltozás tehát felerősíti a víz körforgását: ugyanabban a régióban gyakoribbá válhatnak mind az aszályos időszakok, mind a heves esőzések. Ezért egyre inkább az számít, hogy a víz mikor, hol és milyen formában áll rendelkezésre.

Európa ráadásul a leggyorsabban melegedő kontinens. A Copernicus adatai szerint az elmúlt 30 évben itt évtizedenként kétszer olyan gyorsan emelkedett a hőmérséklet, mint a globális átlag.

A fatalizmus nem stratégia

Hogyan kezeljük tehát mindezeket a tényeket és a klímaválság következményeit? A fatalizmus semmiképpen sem tekinthető meggyőző stratégiának.

Egyéni szinten hatékonyabban kell alkalmazkodnunk a hőséghez és az aszályhoz: árnyékolással, jobban szigetelt épületekkel, éjszakai szellőztetéssel és hatékonyabb vízfelhasználással.

Az energiaellátás és a vállalatok esetében nem elég egyszerűen az esőben reménykedni. Diverzifikált energiatermelési mixre, stabil villamosenergia-hálózatokra, nagyobb energiatárolási kapacitásra és professzionális rezilienciamenedzsmentre van szükség. A napelemes rendszerek felhőtlen, forró napokon értékes villamos energiát termelnek. Ugyanakkor nem helyettesítik a folyamatosan rendelkezésre álló energiatermelést, ezért további beruházások szükségesek energiatárolásba, hálózatokba és a rugalmas energiafogyasztást ösztönző megoldásokba.

A klímaváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra egyaránt szükség van. Csökkentenünk kell a kibocsátásokat, hogy megakadályozzuk a klímaválság további súlyosbodását. Ezzel párhuzamosan fel kell készülnünk azokra a változásokra is, amelyek már ma elkerülhetetlenek.

Mit jelent a felelősségteljes befektetés?

Hogyan nevezhetjük azt, amikor olyan szélsőséges eseményekre készülünk fel, amelyek nagy valószínűséggel bekövetkeznek, de pontos időpontjukat senki sem tudja előre jelezni?

Felelősség.

A befektetések világában felelős befektetésekről (Responsible Investments) beszélünk. Ma is így hívják a csapatomat, és az ESG-befektetések felfutásának időszakában is ez volt a neve. A fogalmak és a piaci trendek változhatnak, a felelősség azonban megmarad.

Egyértelmű keretek között – például a gyermekmunkát, a súlyos emberi jogi jogsértéseket vagy a vitatott üzleti gyakorlatokat kizárva – azokat a vállalatokat igyekszünk azonosítani, amelyek versenytársaiknál felkészültebbek az iparáguk előtt álló jövőbeli kihívásokra.

A víz esetében ez azt jelenti, hogy a vállalatokat nem csupán az abszolút vízfogyasztásuk alapján vizsgáljuk. Egy viszonylag kevés vizet használó vállalat is jelentős pénzügyi vízkockázatnak lehet kitéve, ha teljes termelése egyetlen, sérülékeny helyszínre koncentrálódik. Ezzel szemben egy nagy vízigényű vállalat újrahasznosítási rendszerekkel, alternatív vízforrásokkal és földrajzi diverzifikációval jelentősen csökkentheti kockázatát.

A víz pénzügyi szempontból mindenhol relevánssá válik, ahol hatással van a bevételekre, költségekre, cash flow-ra vagy a vállalati eszközökre. A felelős befektetési elemzés egyik legfontosabb feladata éppen ennek a kapcsolatnak a feltárása: hogyan válik a természeti kockázat vállalati és pénzügyi kockázattá.

A vízlábnyomtól a biodiverzitási pontszámig

A vizet nem lehet önmagában vizsgálni. Elérhetősége többek között összefügg a klímaváltozással, a földhasználattal, az erdőirtással, a talaj minőségével, a környezetszennyezéssel és az ökoszisztémák állapotával.

Ezért az erőforrás-felhasználás – kiemelten a víz – ma már saját fejlesztésű EAM Biodiversity Score rendszerünk öt pillérének egyike. Ezt további négy terület egészíti ki: a klímaváltozás, a földhasználat, a környezetszennyezés, valamint a természetre pozitív hatást gyakorló tevékenységek és programok.

Az egyes tényezőket az adott iparágban betöltött jelentőségük alapján eltérő súllyal vesszük figyelembe. Egy élelmiszeripari vállalat például egészen más lényeges biodiverzitási kockázatokkal szembesül, mint egy szoftvercég vagy egy energiaszolgáltató.

Valamennyi felelős befektetési alapunk esetében meghatározott minimum pontszámot alkalmazunk, így a biodiverzitás konkrét szemponttá válik annak megítélésében, hogy egy vállalat befektetésre alkalmas-e.

A pontszám módszertanáról további részletek az EAM Biodiversity Policy dokumentumban találhatók.

Következtetés: Nem tudjuk, mikor fog bekövetkezni, de a kockázatot ismerjük

Nem tudjuk pontosan megjósolni, mikor következik be a következő aszály, meddig tart majd, vagy melyik folyó vízszintje éri el legközelebb a kritikus szintet. Ugyanakkor észszerűen feltételezhető, hogy a belátható jövőben további aszályos időszakokkal kell számolnunk.

A felelős befektetés azt jelenti, hogy már azelőtt cselekszünk, mielőtt azok a vállalati eredményekben teljes mértékben megjelennének, a hajók nem tudnának közlekedni, az erőműveknek vissza kellene fogniuk a termelésüket, vagy a gyáraknak módosítaniuk kellene működésüket.

A folyamat azonban ennél is korábban kezdődik: annak vizsgálatával, hogy mely vállalatok ismerik fel saját függőségeiket, fektetnek be az ellenálló képességük növelésébe, és képesek változó éghajlati körülmények között is fenntartani működésüket.

Hiszen az alacsony vízállás nagyon gyorsan pénzügyi veszteséggé válhat.