Győzött Irán! Jön az olcsó olaj?

Na jó, egy kicsit túlzás a címbéli állítás, de azt azért elmondhatjuk, hogy az iráni vezetés elérte a célját. Trump béna kacsa lett, pedig az amerikai hadsereg főparancsnoka. Ennek pedig a pénz az oka. Hiszen a háborúhoz csak ez a három dolog kell, mint tudjuk Montecuccoli óta. Ugyanis az elnököt a demokraták a költségvetésen keresztül tudják irányítani. Ha nem szavaznak meg elég pénzt Iránra, vagy éppen többet adnának az ukrán háborúra, akkor azzal Trump politikáját is a nekik tetsző irányvonalba állítják. S ennek nagy a valószínűsége, hiszen emlékezzünk csak a „Charlie Wilson háborúja” című filmre. A bizottságok által szabályozott pénzcsapok gyakorlatilag mindent eldöntenek.

Szóval ezzel az erős söpréssel elérte Irán a célját. Talán éppen ezért nem is véletlen, hogy Trump is ért az erőből, s békülékenyebb hangot üt meg. Hiszen fel kell készülnie arra, hogy a tárgyalások irányába vigye el a konfliktus kezelését.

Ettől még nem feltétlenül lesz olcsó az olaj, de ha például sikerül elérni, hogy Irán ne lövöldözze a hajókat a szorosban, azaz növekszik a hajózás biztonsága, akkor csökkenhetnek a biztosítási és bérleti díjak is. Márpedig a lokális iráni cél teljesült, s jöhet valamiféle erőgyűjtés. Szóval azért az eredmény a konszolidáció irányába mutat.

Az olajárak csökkenése pedig jó az inflációnak, ami pár hónap távlatában elindulhat a jegybanki cél felé. Megszünteti a nyomást a hosszú hozamokon. A csökkenő hozamok jót tesznek a részvények értékeltségének, növelik azt. S úgy általában a makrogazdasági környeztet segítik. Így nem véletlen, hogy a „makro játékosok”, a bankszektor az egyik legjobban szereplő részvény csoport a választások után.

Az Amerikán kívüli világra pedig az hoz még pozitívumot, hogy nőtt az esélye annak, hogy a demokraták renitens republikánus képviselőkkel együtt a vámok kapcsán csökkentő, enyhítő törvényjavaslatot nyújtsanak be a januárban felláló új kongresszusban, s kétharmaddal keresztülvigyenek vámcsökkentő intézkedéseket. Ez pedig pozitív lehet az érintett cégek (pl. német autógyártók) számára.

Na de akkor most „Örülünk Vincent?”. Bizonyos értelemben igen. Ugyanakkor a hosszútávú kép szerintem nem változott. Az eredménybővülés nagyrésze megtörtént, a bázishatás miatt az elkövetkező néhány (kb. kettő) negyedévben még erőteljes év per év növekedést fogunk látni, azután a profitbővülés visszatér egy sokkal moderáltabb szintre. Ha pedig a sok félvezető gyár felépül, akkor szerintem a „commodity” jelleg miatt az eredmények még akár csökkenhetnek is. Már most is jól látszik, hogy az ezen a cikluson kívül álló cégek nem hoznak extra növekedést. Mindezek miatt jogos lehet a félelem, hogy a növekedés néhány (kb. 2-4) év távlatában a potenciális és szokásos növekedés alá esik vissza átmenetileg. Ehhez pedig az index P/E rátáknak nem a sokéves átlag feletti, hanem az alatti értékeken kellene lennie. Azaz középtávon az értékeltségek tovább ereszkedhetnek a sokévi átlagok felé, amely vagy az eredmények bővülésén és az indexek stagnálásán (ebben már relatíve kisebb potenciál van), vagy az árfolyamok moderált csökkenésén keresztül valósulhatnak meg.