OPEC döntés: sok hűhó a semmiért?

Miközben Szaúd-Arábia, aki a maga 10,2 millió hordó/napos termelésével a legnagyobb szereplő, érdekelt abban, hogy az OPEC behúzza a féket és ezzel feljebb hajtsa az olajárakat, Irán, mely 13 év szankciói után visszakerült a globális olajpiacra, éppen hogy növelni szeretné termelését. Az elmúlt hónapokban ráadásul fel is gyorsult az iráni olajtermelés. Áprilisban az ország már 3,56 millió hordó/nap termelési szintet ért el, amire 2011 óta nem volt példa, ráadásul az export is közel 2 millió hordóra nőtt az év elejei 1,2 millió hordó/naphoz képest. Az irániak hallani sem akarnak arról, hogy befagyasszák a termelésüket addig, amíg legalább 4 millió hordó/nap kőolajat nem hoznak a felszínre. A szaúdiak nyilván meg hallani sem akarnak arról, hogy csökkentsék termelésüket, hogy ezzel helyett biztosítsanak az ősellenség Iránnak.

A két ország közti ellentét, melynek hosszú története van, ráadásul politikai okok miatt is tovább feszül. Szaúd-Arábiában a tényleges hatalom egy 30 éves fiatal herceg, Mohammed bin Salmanhoz kezében van. A herceg több drasztikus reformintézkedésre készül, mely Szaúd-Arábiát alapjaiban változtathatja meg. A reformok sikeréhez azonban politikai támogatás kell. A jemeni síita lázadók elleni háború, az síita vallási vezető kivégzése valójában erről szól. Ez viszont mélyíti az Iránnal való ellentétet és még kisebb esélyt ad az összehangolt OPEC termeléskorlátozásnak. Enélkül pedig nehezen elképzelhető egy tartósan 50 dollár feletti olajár a következő évben. Arról nem is szólva, hogy 50-55 dollár körüli árszinten az USA termelők is elkezdhetik a mintegy 3,200 megfúrt, de nem repesztett kút, kitermelését, ami ha időlegesen is, megakaszthatja az USA nyersolaj termelésének tavaly április óta tartó csökkenését. Ezért 50 dollár feletti olajárra tartósan nem számítunk az idén, hacsak nem következik be olyan előre nem látható esemény, ami millió hordó/nap mértékben szűkíti a kínálatot.

Pletser Tamás
Budapest, 2016. június 3.