OPEC döntés után: milyen árakra spekuláljunk?
Az OPEC tagok által kialkudott teljes olajkihozatal napi 32,5 millió hordóra csökkenthet, ami az előzetesen megállapított sáv (32,5-33,0 millió hordó/nap) alja. Erre biztosan nem számított a piac. A felmérések szerint csak a megkérdezettek 30%-a bízott abban, hogy nyolc év tetszhalott állapot után újra lehet éleszteni az OPEC-et. Mindjárt a legmagasabb lécet célozta meg a szervezet.
A reakció ennek megfelelően drasztikus emelkedés volt a piacon – a határidős Brent és a WTI jegyzések egyaránt 8-10%-kal emelkedtek. A kérdés most, hogy az olaj ára az emelkedés követően miként alakul. Fontos kiemelni, hogy a megállapodás 6 hónapra szól, amit 2017. május 25-én tartandó OPEC csúcson lehet meghosszabbítani. A termelésvágást 2017 januárjától kell végrehajtani, tehát decemberben még mindenki teljes kapacitással termelhet. Másrészt Oroszország által vállat 300 ezer hordó/nap csökkentést az oroszok szerint technikailag csak fokozatosan lehet végrehajtani – ez az állítás mellesleg meg is állja a helyét. Abban viszont trükköznek az oroszok, hogy milyen termelési szinthez képest kívánnak csökkenteni. Az orosz kőolajtermelés októberben 11,2 millió hordó/nap értékkel a Szovjetunió felbomlása után a legmagasabb érték. Várható, hogy decemberig további termelésnövelés történhet, így ha mondjuk 11,5 millió hordó/nap szintről történik a vágás, akkor lényegében az oroszok nem csökkentik a kihozatalt. Végül fontos kiemelni, hogy a polgárháború sújtotta Líbia és a lázadók miatt termeléskiesést elszenvedő Nigéria mentesül a kvóta alól.
Számomra két fontos kérdés van, ami leginkább megváltoztatja a helyzet. Először is az OPEC betartja-e a termelési kvótákat? A véleményem, hogy Szaúd-Arábia és a közeli szunnita többségű államok (Kuvait, Egyesült Arab Emírátus, Katar) be fogják tartani az ígéretüket. A kérdés inkább a síita befolyás alatt álló Irak és a síita Irán. Ez a két ország 500 ezer hordó/nap mértékű csökkentést vállalt be. Ez a megegyezés sarkalatos pontja. Véleményem szerint ez a két ország csak részben vagy egyáltalán nem fogja betartani az ígéreteit. Szerencsés esetben a nem-OPEC önkéntes termelésvágása kompenzálhatja ezt. És persze az is nyitott kérdés, hogy Líbia és Nigéria – a két ország, mely politikai okok miatt mentességet kapott a termeléskorlátozás alól – milyen mértékben tudja növelni kihozatalát. Véleményem szerint ez akár 1 millió hordó/nap is lehet 2017-ben, bár realisztikusan 1-300 ezer hordó/nap emelkedés várható innen. Összességében van arra esély tehát, hogy a mostani 1-1,5 millió hordó/nap túlkínálat többsége eltűnjön a jövő év első felében.
A másik fő kérdés az USA nem konvencionális termelőinek reakciója, akik az egyértelmű nyertesei ennek a megegyezésnek. A becslések szerint a jövő év második negyedévére csökken az US olajtermelése 8,4 millió hordó/napra a 2015. áprilisi 9,6 millió hordó/nap szintről. Azonban a megegyezésre gyorsan reagálhat a piac, ahol már idén nyártól jelentős változások indultak el, elég csak rátekinteni a fúróberendezés szám emelkedésére. Ne feledjük, hogy békeidőkben, 2011 és 2014 között 1 millió hordóval nőtt az USA olajtermelése évente, gyakorlatilag szinte teljesen kielégítve a világ kőolajfogyasztás növekedését. A termelési költségek 20-25 dollár/hordóval zuhantak 2014 óta, igaz, hogy ennek a 2/3-a a zuhanó áru szolgáltatásokhoz (olajfúrás, repesztés, olajmérés stb.) kötődik. Ezek piaci ára viszont a megugró kereslet hatására gyorsan emelkedik, amit már most is látunk a piacon. A Permian mezőn 35-40 dollár/hordó átlagköltség van jelenleg, míg a Bakken vagy a Ford Eagle inkább 45-50 dollár mellett lehet termelni. Egy 60 dolláros WTI az összes mező termelőjét beruházásra ösztönözné.
Összefoglalva az a véleményem, hogy 60 dollár fölé szinte biztosan nem megy az ár 2017-ben. 55 dollár vagy afeletti WTI szinten inkább shortolnám az olajat (arról nem is beszélve, hogy a piacon lévő contango is az eladásra spekuláló ETF-eknek kedvez). Valahol 45 dollár alatt lennék csak vásárló a piacon. Várható, hogy mostantól 1-2 hónapig 50 dollár körül lesz az olaj ára, azután az OPEC kitermelési adatai lesznek a meghatározóak. A nagy megugrás viszont biztosan inkább eladási lehetősét az olvasatomban – több a lefelé mutató tényező, mintsem az, hogy az olajár tartósan emelkedni tudjon.
Pletser Tamás
EMEA Olaj –és Gázipar Elemző, Erste Befektetési Zrt.