Diplomáciai botrány Katarral: elsüllyeszti-e az OPEC megállapodást?

A diplomáciai feszültség azután erősödött fel, hogy Trump elnök a múlt héten Rijádban járt és megerősítette a szaúdi vezetést támogatásáról. Pedig Katar is fontos amerikai szempontból, mivel a legnagyobb légi bázisát a 2,5 milliós arab-öbölbeli országban tartja az amerikai hadsereg. Ezzel együtt az amerikai politika Obama alatt jelentős engedményeket tett a síita és fő szaúdi ellenség Iránnak, ami Trump alatt fordulhat. A régió egyik fő jellemvonása ez a vallási alapú szembehelyezkedés.

A síita és szunnita ellentét az OPEC politikájára is negatívan hathat. Az OPEC-en belül a két leggyengébb láncszem a síita Irán és a szintén erős síita befolyás alatt lévő Irak. Az előbbi esetében 3,797 millió hordó/nap mérték alatt lett meghatározva a csökkentett termelési kvóta, amit egyelőre nem ért el a perzsa ország. Ennek a fő oka, hogy a 13 évnyi szankció nem múlt el nyomtalanul: az ország olajtermelő kapacitásai még mindig messze állnak a 70-es évek 6 millió hordós értékétől. Iránnak jelentős beruházásokra lenne szüksége, hogy ez a termelési potenciál helyreálljon, e nélkül napi 4 millió hordónál nagyobb olajtermelésre nem lehet számítani a perzsa országból. A hírek szerint az új keretrendszer kialakítása lassan megy, így egyelőre a világ nem tud pénzt fektetni az iráni kitermelésbe.

Az Arab-Öböl országai
Forrás: Wikipédia

Irak esetében más a helyzet. Az ország néhány éve koncesszióba adta déli termelési egységeit, míg az önállósodó Észak-Irak (Iraki Kurdisztán) maga kezdte osztani a termelési jogokat más feltételek alapján. Az eredmény az lett, hogy délen a befektető nemzetközi cégek, mely különböző díjakat kapnak a kitermelés után, felpörgették a kőolajtermelés beruházásaik révén. Ezek a cégek érdekeltek a termelés felfuttatásában, hiszen annál magasabb a jutalékuk, míg az olajár különösen nem fontos nekik (szemben az iraki kormánnyal), hiszen bevételük csak a termelés volumenétől függ. Ez pedig biztosan feszültséget fog kelteni a közeljövőben. Iraknak már most is nagyobb termelési kapacitása van, míg az OPEC kvóta 4,351 millió hordó/nap. A központi kormány ráadásul nem tud hatni a kurd kormányra, akiknél lévő nyugati olajcégek 5-600 ezer hordó napi termelése szintén nem elhanyagolható. Az itteni cégek az eltérő szerződések (termelés megosztás) miatt legalább az olajárakat is figyelik.

Az OPEC megegyezés az erős közös cél miatt nem fog veszélybe kerülni egyelőre. A mostani 50 dolláros Brent ár erősen fáj mindenkinek az oroszoktól Szaúd-Arábiáig. A magasabb ár mindenkinek elengedhetetlen, még a válságot amúgy jól kezelő oroszoknak is, hiába állítják, hogy 40 dolláros olajár mellett is elvan az országuk. A szaúdiak visszavonták a reformok egy részét, másrészt készülnek az Aramco eladására, tehát nekik koránt sem mindegy, hogy rövidtávon mennyiért adják a Brentet.

Azonban az OPEC-en belüli feszültség egyszer szétfeszítheti a keretet, különösen, ha emelkedik az olajár és a kereslet-kínálat is egyensúlyba kerül. Az USA külpolitikája is lényeges ebből a szempontból. A fő hasadék a vallási ellentét mögé bújtatott dominanciáért folytatott küzdelem. Ez a szaúdi-iráni ellentét lesz az, amit mindenképpen figyelni érdemes.

Pletser Tamás
EMEA Olaj-, és Gázipar Elemző, Erste Befektetési Zrt.