Szaúdi dilemma: valóban jó ötlet a 100 dolláros olajár?
A 100 dolláros olajár lélektanilag egy fontos pont, de láttuk azt is, hogy a világgazdaság elketyegett három és fél évig ezen az árszinten is 2010 és 2014 között. A beruházások a 2014-es olajár összeomlás óta nem tudtak helyreállni és az IEA szerint ez a szint nem elég ahhoz, hogy 2020 után kielégüljön a világ olajkereslete, még akkor sem, ha a kereslet növekedési üteme lassul a szervezet szerint.
A Brent kőolajár alakulása 2005 óta mostanáig (dollár/hordó)
Forrás: Bloomberg
Globális kitermelési beruházás olaj és gáziparban (inflációval igazított milliárd dollár)
Forrás: IEA
A globális olajkereslet növekedési üteme (millió hordó/nap)
Forrás: IEA
A beruházások növelése érdekében ezért mindenképpen magasabb árra van szükség. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a gáz ára is jelentősen esett minden központban az elmúlt években. A megtérülés számításakor a sokszor kísérő gáz eladhatóságát és az ebből származó bevételt is figyelembe kell venni.
A másik fontos feltétel, hogy az olaj és gáz kitermelési ára nem egy statikus érték. 100 dolláros olajár mellett a költségek mindenhol jóval magasabbak voltak, mert a szolgáltató cégek ehhez áraztak. Ez tehát nem egy statikus egyensúly, hanem sokkal inkább egy dinamikus: az egyensúlyi pont folyamatosan változik a kereslet/kínálat és a helyettesítőség függvényében.
Ennek megfelelően simán elképzelhető, hogy a mostani masszív kereslet és alacsony helyettesíthetőség miatt ismét látunk és 1-3 éves nagyon magas árú periódust három számjegyű dollár árakkal. Ez persze előbb-utóbb valóban erodálja a keresletet, segíti a helyettesítés és bevonzza az alternatív megoldásokat. De addig esélyt ad Szaúd-Arábiának, hogy átalakítsa önmagát. Ami jó eséllyel ismét sikertelen lesz, hiszen ha magas marad az ár, nem szükséges a gazdaság átépítése. A mostani szituáció azonban minden lehetőséget biztosít, hogy még legalább egyszer a szokásos ciklust végigjátsszuk.