Miként is sikerült elérni a kompromisszumot Bécsben?

Azt gondolom, hogy ügyes megállapodást sikerült összehoznia Szaúd-Arábiának és Oroszországnak az OPEC többi tagjaival. Az 1 millió hordó kvóta emelés, ami persze önmagában csak 6-700 ezer hordó napi termelésnövekedést jelent a kapacitások végessége miatt, mindenki számára elfogadható. Az oroszok 300 ezer hordóval növelhetik így termelésüket, főleg az újonnan kiépített mezőkön, Szaúd-Arábia is 250 ezer hordóval növelheti termelését és van még némi szabad kapacitás a szomszédos arab országok kezében is. A vonakodó Iránt, Irakot és Venezuelát pedig sikerült meggyőzni, hogy ez a termelésnövekedés mindössze az eredeti, 2016. novemberében felállított mértékre emeli a kőolajtermelést. Sikerült megnyugtató üzenetet küldeni a fogyasztók, elsősorban az Egyesült Államok felé, hogy az OPEC figyeli rájuk is és fenntartja a megfelelő ellátást. Ráadásul sikerült meggyőzni mindenkit, hogy emögött a lépés nem az ősellenség USA áll, hanem ez egy működő közös érdek.

Fontos sikere volt a találkozónak, hogy az OPEC kvótákat nem országonként határozták meg, hanem csak az egész csoport kitermelésére határoztak meg egy tetőt, így a szabad kapacitásokkal rendelkező országok a többiek betöltetlen piaci részesedését kihasználhatják. Ez főleg Szaúd-Arábia számára előnyös, mivel ő rendelkezik a legnagyobb, még elérhető termelési tartalékkal.

Úgy tűnik, hogy ez az OPEC megállapodás és maga kartell léte is egyre inkább érték a tagok szemében. Az első olyan megállapodása volt a mostani az OPEC-nek, ami alapvetően be is tartottak a felek. A múltbeli tapasztalatok ennél sokkal rosszabbak volt: a megállapodást soha nem tartották be a kartellezők, gyakorlatilag nem tudtak sokszor még érdemi rövidtávú hatást sem gyakorolni az olajárra. Ez mostanra megfordult. Oroszország támogatása és a meglepően gyorsan megtalált közös hang Alexander Novak orosz energetikai miniszter és Khalid Al-Falid szaúdi olajvezető között erős egységet hozott létre. Ehhez pedig úgy tűnik, hogy érdemes csatlakozni, még akkor is, ha a rövidtávú saját érdek ezzel ellentétes.

A termelés ráadásul tovább eshet: Venezuela a mostani napi 1,4 millió hordóról akár 1 millióra is zuhanhat az év végére, a novembertől életbe lépő Irán ellen szankciót pedig biztosan több száz ezer hordó visszaesést okoznak a perzsa államnak. Ehhez még jöhet Líbia és Angola nehézségei. A mostani kvóta emelés révén belépő 6-700 ezer hordó többletexport emiatt az év végére hasonló mértékű OPEC termeléscsökkenéssel állhat szembe, vagyis kioltja a két hatás egymást. Mint a mesebeli leányzó: hoztam is, meg nem is, na ehhez hasonló most az OPEC politikája. A végeredmény egy ismét szűk piac lehet, főleg ha a fogyasztók továbbra is fenntartják az évi keresletbővülési ütemet.

Az OPEC szabad kapacitásainak várható változása

Forrás: Nemzetközi Energiaügynökség

Az OPEC kitermelési célja és a tényleges termelése
Forrás: Bloomberg